A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július

- 7 belesodort és amelynek folytonos szenvedései, folytonos aggodalmai igaz magyar embernek vidámságot meg nem engednek. Szeretnék törekedni arra, hogy mai rövid felszólalásomban mellőzhessem ezt a pesszimista hangulatot és éppen azért bizonyos szivárványszerü örvendetes jelenségeket kutatnak az én szemeim és ezekkel kezdem meg felszólalásomat. Először is örömmel és büszkeséggel jelentem be azt, hogy egyházkerületünk jóságos szivü püspöke annyira szereti, szivéhez közelállónak tartja egyházmegyénket, hogy mikor megkezdette egyházlátogató körútját, eltökélt spontán elhatározása volt, hogy a mi egyházmegyénkkel fog először megismerkedni közelebbről, a mi szivünket akarta elsősorban megnyerni. A kiszámíthatatlan végzet az ő tervét áthúzta, amennyiben alig néhány egyházközség meglátogatása után megbetegedett s körútját félbeszakítani volt kénytelen, de biztosított bennünket arról, hogy a jövő tavasszal körútját folytatni fogja és minden körülmények között itt lesz közöttünk. Örvendetes jelenségnek tartom azt is, hogy az utóbbi időben mintha ebben a sivár világban az Istentől és a hittől eltávolodott emberek talán egy kicsit kezdenének visszatérni a hithez, bizonyos javulás mutatkozik a hitélet terén. Csaknem mindenütt az egész országban a világháború által elragadott harangok a legtöbb egyházközségben, nálunk is, nagy anyagi áldozatok árán újakkal pótoltattak, megindult a templomok, iskolák újjáépítése. Mi is tanúi voltunk lelket emelő, magasztos ünnepélyeknek, melyeknek célja volt felavatni új harangokat, új, vagy újjá épített templomokat és iskolákat. Anyagi helyzetünk tekintetében is mintha kissé javulás mutatkoznék, amennyiben a közoktatásügyi minisztériumban foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a lelkészi korpótlék ügyét az 1927/28. költségvetési évtől kezdve megoldáshoz juttassák, úgyszintén az adócsökkentési segélynek nem ugyan óhajtott, de az adott viszonyok között elfogadható rendezése küszöbön áll. Az esperesi jelentés részletesen tartalmazza mindazokat az eseményeket, amelyek egyházainkat érdeklik és amelyek az elmúlt évben felvetődtek. Én tehát csak egy általános áttekintést akarok egész röviden vetni a mai sivár világba, a mai szomorú dekadens korszakba és amikor ezt az áttekintést teszem meg, akkor, sajnos, ismét elfog a pesszimizmus, elégikussá válik a hangom, melankólikussá a lelkületem.