A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július

— 58 — annak, hogy felsőbb intézkedés nélkül saját gyermekeik jól felfogott érdekében önmaguktól is meg kellene ezt a gyülekezeteknek tenniök. Sok panasz van még mindig a rossz térképek és egyéb felszerelési tárgyak hiánya miatt is. A nagy terhek között különösen rászolgálnak az elismerésre azok a gyülekezetek, melyek új építkezések által erejüket meghaladó áldozatkészséggel tettek bizonyságot a hagyományos kálvinista hitbuzgóságnak ma is meglevő erőiről: Somogyszob, Hetes és a jelenleg építkező Zselickisfalud. A somogyszobi iskola felavatását 1925 november 22-én dr. Boross István ehm. ügyész úrral együtt végeztük a gyülekezet lelkes öröme között. Hetesen pedig 1925. évi szeptember 27-én nagytiszteletü Halka Sándor esperes úr avatta fel közreműködésemmel az új iskolát, az új tanító beiktatásával kapcsolatban, szintén bensőséges ünnepély keretében. Elhalaszthatatlan az építkezés Somogyhatvanban is, hol a köri jelentés szerint az iskola életveszélyes s bár a gyülekezet elhatározta, de még meg nem kezdte az építkezést, úgy látszik hatósági kényszerre számítva. Azonban még az iskolafenntartó gyülekezetekénél is nagyobb teher súlyosodik a tanítókra azon méltánytalanságok következtében, melyeket a javadalmazás kiszolgáltatása és megállapítása körül szenvednek. A kántori járandóságok beszámítása a rendes tanítói fizetésbe évek óta felpanaszolt s még el nem intézett sérelem. A javadalmi jegyzőkönyveknek a tényleges javadalmat meghaladó túlmagas értékeléseiből eredő javadalom-csonkulások, a felekezeti és állami tanítóknak javadalmi tekintetben bántó és indokolatlan megkülönböztetése, mind annyira égetően fontos és mielőbbi megoldást követelő sérelmek, melyeknek állandó felszínen tartását és sürgős orvoslását nem lehet eléggé felettes hatóságaink további jóakaratába kérnünk, amennyiben e méltánytalanságok kimondhatatlan károkat idéznek elő az egyház és iskola életében, egyik-másik tanítónk ekszisztenciáját pedig szinte lehetetlenné teszik. Bár újabb államsegély-megvonásokról nincs tudomásom, a régebbi esetekből kiinduló s gyakrabban jelentkező fizetésügyi bonyodalmakat nem hagyhattam megemlítés nélkül. A baj onnét ered, hogy a fizetésügyi állami intézkedések nem veszik figyelembe, sőt sok esetben egyenesen keresztezik az egyháznak autonomikus jogait. Felettes hatóságainknak nyomatékos közbenjárással kell e visszás állapot megszüntetése céljából legfelsőbb helyen eljárni.