A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július

- 52 tötte-e, meg tudta-e tölteni őket akkora ideálizmussal, hogy az kellő biztosíték lesz pályafutásuk áldásosságára nézve s azután az életbe kilépve milyen miliőben, mily hatások között élnek? Új anyaszentegyházunk iránt való hivatalos kötelességem, mint a tanítói kar iránt való nagyrabecsülésem egyaránt parancsolják, hogy a helyzet ilyen őszinte, nyílt feltárásával rámutassak a nagy személyi változással járó felelősségre. Ha az egyház magasztos hivatásának megfelelően akarja kivenni tanítói révén a mennyei és földi haza építésében a maga részét, akkor szent kötelessége megragadni s felhasználni minden eszközt a hivatásukat közönyösen értékelők s a világnézetük kialakulása előtt állók teljes megnyerése céljából ama „jobb rész" számára. Lehettek boldogabb idők ennek a sokat üldözött szegény egyháznak és megrabolt magyar hazának életében, amikor egyik másik egyházi tisztviselő megengedhette magának az immel-ámmal munkálkodás fényűzését, ma ez az állapot tűrhetetlen, senki nem nélkülözhető, ma mindenkinek azzal a teljes elszántsággal, minden képességei odaáldozásával kell a nagy élet-halál küzdelemben helyét a maga hivatása frontján megállania, mintha a boldogabb jövő egészen az ő kötelességtudásán, mindhalálig való hűségén fordulna meg. Kétségtelenül sokat tehet e célra s áldásosán siettetheti e feladat megvalósítását az egyházmegyei tanítóegyesület ama bölcs megállapodása, hogy összejöveteleit kultúrnappá teszi s így reprezentatív munkájával az egyház és nemzetépítés terén váró kötelességeit tudatosan ápolja az egyesület lelkében. Továbbá jótékony hatásuk van a szükebbkörű iskolaköri értekezleteknek, ha célszerűen rendezve nemcsak a száraz adminisztrációs ügyeket intézik el sablonosan, hanem a pedagógia korszerű kérdéseit s a kálvinista nevelés alapelveit és követelményeit alaposan megvitatják és a bizalmasabb baráti körben, a személyi érintkezés keretében, az egyéni hatás útján is munkálják a felelősségérzet felkeltését, propagálják a református tanító ideálját. Merjük hinni, hogy az Úr elhozza számunkra azt a kívánatos boldog időt, mikor tanítóságunknak nemcsak nagy részét, mint jelenleg, hanem egész egyetemét megragadja a küldetés fanatizmusa s az egész vonalon nemes versenyben folyik az építés munkája. A mult iskolai évben a nagyszámú nyugdíjazás és egyéb üresedés folytán igen sok választás történt, még pedig a követ-