A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július

- 4 i. A csurgói templomban nagytiszteletü esperes úr a következő imát mondotta: Szivünkben a hála túláradó érzelmeivel, ajkunkon kibeszélhetetlen jóságod s elfogyhatatlan, örök szerelmed magasztalásával jelentünk meg előtted, óh Isten, mennyei édes atyánk, ez ünneppé avatott hétköznap reggelén, a Te szentidnek gyülekezetében, a Te szerelmes hajlékodban 1 Óh, mert kit illethetne méltóbban lelkünk hálaadása, ajkaink dicséretmondása, hanem ha Tégedet, óh örökkévaló, ki rólunk, méltatlan porgyermekeidről nem feledkezel meg, sőt áldó kezeidet szüntelen kitárva tartod felettünk! lm' a múlt éjszakának sötét homályát is a Te jóságos kezeid űzték el s felhozták egünkre napodnak tündöklő világát, hogy annak fénye mellett munkálkodhassunk s végezhessük rendelt dolgainkat mind az estének idejéig 1 Mert munkára hivtál Te minket, jó Atyánk ! Életünk törvényévé tetted, hogy azon a téren, azon a munkamezőn, hová bölcs gondviselésed állít bennünket, munkálkodjunk hűséggel és szorgalommal, a nekünk adatott talentumok mértéke szerint, hogy majd a számadás ama nagy napján, mikor ítéletre vonsz mindeneket, örömmel és boldogan hallhassuk meg isteni helybenhagyásod eme felemelő szózatát: Jól vagyon, jó és hív szolgám voltál, a kevésen hűnek bizonyultál; többre bizattatol ezután, — menj be a Te uradnak örömébe! Minékünk, akik itt most egybegyülekeztünk: a legmagasztosabb pályát jelölted ki Uram ! Óh, mert van-e szebb, gyönyörűségesebb elhivatás, mint a Te szolgálatodra szentelni egész életünket ; a Te oltárod tüzén égetni el lelkünket; hordozni Krisztus terhét, amely könnyű, viselni az Ő igáját, amely gyönyörűséges s nem ismerni nagyobb, szentebb célt annál, mint hogy a Te országod: a béke, az igazság, a szeretet országa mielőbb jöjjön el velünk és általunk e földre 1 . .. Óh boldogok Uram mindazok, akiket Te magadnak választottál, hogy lakozzanak a Te házadban szüntelen s járjanak Te előtted szentségben és igazságban 1 E boldogságot érezték a Te kiválasztottaid, a próféták és apostolok egykoron, akiknek még életük sem volt drága, csak hogy elvégezhessék, örömmel, az ő futásukat és a szolgálatot,