A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július
a súlyos veszteségről, mely Méltóságodat fenkölt lelkű hitvesének elhunytával érte. Engedje meg Méltóságod, hogy ebben a gyászban mi, a belsősomogyi református egyházmegye elnöksége is, szivünk őszinte érzésével, lelkünk mélységes fájdalmával részt vehessünk, s amikor a magunk őszinte, igaz részvétét kifejezzük, egyszersmind az egyházmegye összesége részvétét is tolmácsolhassuk, addig is, mig ennek hivatalos formában is kifejezést adhatunk. Úgy érezzük, hogy ebben a gyászban nemcsak az egyházmegye. — a Méltóságod bölcs vezetése alatt álló egyházkerület s az egész magyar református egyház egyeteme osztozik, hanem az egész magyar nemzet, — a magyar haza is, mert hiszen Méltóságod fenkölt lelkű hitvese, rendkívüli szellemi tehetségének sugárzó fényével, a magyar irodalom halhatatlan jelesei remekmüveinek a holland nyelvre való átültetésével mig egyfelől fényt, dicsőséget, elismerést szerzett a magyar névnek, másfelől szoros kapcsolatot létesített a magyar nemzet s a velünk mindenkor együttérző nemesszivü holland nép között, mely áldásos viszonynak édes hazánk, különösen a világháború után előállott súlyos helyzetében oly sokat köszönhet. Az a tudat, hogy e gyászban a legközvetlenebbül sújtottakon kivül százezrek, milliók osztoznak: tegye könnyebben elviselhetővé Méltóságodra nézve a súlyos csapást 1 Mi arra kérjük a Mindenhatót, hogy adjon vigaszt véghetetlen kegyelméből Méltóságod sebzett szivébe, — hegessze be a halál angyala által ütött sebet szent vallásunk ama boldogító hitével, hogy akit elvesztettünk itt, feltaláljuk ott, abban a szebb és boldogabb hazában. A megboldogultnak pedig adjon az Úr sok szenvedései után zavartalan pihenést az édes honi földben, hová visszavágyódott; lelkét dicsőítse meg az örökélet és üdvösség hervadhatatlan koronájával ; testének pedig adjon egykoron dicsőséges feltámadást! " E részvétiratra főtiszt. Püspök úrtól a következő válasz érkezett: „Hálás szívvel vettem a Nagy tiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei elnökség szives részvétiratát, mellyel az engem ért súlyos gyászeset alkalmából fájdalmamat enyhíteni kegyes volt. Jól esett éreznem és tapasztalnom azt a sok oldalról megnyilatkozott részvétet, mellyel engem gyászomban felkerestek s ezek között a részvét-megnyilatkozások között különösen jól esett, hogy egyházkerületünk vezetői oly meleg szeretettel álltak körülöttem,
