A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július

— 101 — kai akarta befeketíteni, holott mielőtt az ügy tárgyalásra került volna, jóakaróinak tanácsára, hogy a fegyelmi büntetést és annak esetleges következményeit elkerülje: ő kért tőle bocsánatot, minek elnyerése után örömmel jelenti esperes úrnak, hogy a békesség közte és lelkésze között helyreállott, mert meggyőződött arról, hogy a sok mendemonda, amit ő üldözésnek vett, csak félrevezetés volt. Hogy ezt a bocsánatkérést most visszavonja s lelkésze ellen előbbi fegyelmi ügye folyamán emelt vádjait tovább is fenntartja: ezzel csak súlyosbítja bűnét. Azt a kifejezést, hogy lelkésze „őt alattomos rágalmakkal illeti" — ilyen értelemben visszavonja ugyan s az őt újabban feljelentőre vonatkoztatja, de egész magatartásából, vakmerő nyilatkozataiból kétségtelen, hogy ezt egyedül lelkészére értette. Ez a kifejezés pedig, hogy lelkésze „a tanító által felépített várat lerombolja", hogy a „tanító tekintélyét rontja" az által, hogy az iskolás gyermekeket a templomból kitiltja, az iratokból és a tárgyaláson is alaptalan vádés rágalomnak bizonyult. Panaszlott javára enyhítő körülménynek tudja be a bíróság, hogy tanítói kötelességeit lelkiismeretesen teljesíti és iskolájában állandóan kiváló eredményt mutat fel. A feddésre Ítélés és a perköltség kiszabása a vétkesség megállapításának következménye. Kmf. Halka Sándor esperes-elnök. Huszár Aladár világi elnök. Németh Károly jegyző.