A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

— 30 «ugalom támad-e szivükben, de valami indíttatás, vagy erő kél kicsiny szivükben és kelnek fel, egyik is kél szárnyra, másik is verődik csapatba, biztatják egymást, néznek össze, súrolják a szárnyaikkal egymás testét, szomorúan néznek alá a lehullott testvérre, de azért törhetetlen igyekezettel jönnek és megérkeznek ide. Hányszor elrontják pajzán gyermekek a fészküket, amelyet raknak. Mi más a fészekrakás, mint a hitnek egy nagy ténye ? Képzeli azt az a madár, mikor belefog, hogy ki tudja vinni tervét? Ki ad neki anyagot, ki csinál neki tervet és költségvetést? Mily rettenetes gazdasági válságban élnek ezek a mi fecske testvéreink is! És mennek pajzán gyermekek és négyszer-ötször elrontják a fészküket. Azért újra hozzáfognak az épitéshez

s mert mint a költő mondja : Egy hang csilingel az égi madárban. Hogy lerontott fészkét rakja késő sugárban. Egy hang a pókkal százszor megfonatja, Noha füstbe százszor megyen áldozatja Én érzem mindenütt a természetben, hogy ahol ösztönszerűleg rábízzák magukat egy ismeretlen élettörvényre, ott mindenütt a hit csiráit lehet látni. Viselik a kockázatát egy ismeretlen holnapnak, amellyel szemben csak egy indíttatást éreznek, és ez a kockázat önmagát igazolja. Testvéreim, az anyaságról sok dicső és nagy dolgot mondottak a költők és fognak mondani addig, amig költő lesz és mig a világnak ez a legnagyobb szolgálata ezen a földön meglesz. De a legnagyobb között mégis csak az, amit mondtak róla, hogy az is a hitnek egy nagy ténye. Egy nagy hitvallás, amelyikben öntudatlanul is reábízza magát egy előtte is ismeretlen élettörvényre, vállalja a kockázatot és lehajtott fővel várja, hogy az őt igazolja.