A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

— 27 van nekünk olyan egyesületekre és olyan szolgálatokra, amelyek a hitet akarják fejleszteni és építeni. Magyarországon annyi munkát fordítanak arra, hogy az emberek valahogy megéljenek. Annyi munkát fordítanak arra, hogy lehetőleg anyagilag valahogy jobb helyzetbe jussanak, ha nem is mindnyájan, de legalább azok, akiknek az ilyen vállalkozás sikerülni szokott. Magyarországon annyi időt fordítanak arra, hogy az idő kellemesen teljék el, és lehetőleg meg ne unjuk magunkat. De Magyarországon olyan kevés időt és gondot fordítanak arra, hogy az emberek hite erős legyen, hogy az embereket próbálják támogatni 1 Pedig mondhatom, hogy ennek az országnak nagy szüksége van arra, hogy legyen kenyere, nagy szüksége van arra, hogy legyen aranya, nagy szüksége van arra, hogy legyen tudománya, nagy szüksége van arra, hogy ebben a szomorú országban vidám emberek éljenek, de mindenekfelett legnagyobb szüksége arra van, hogy ebben az országban minél több hivő ember legyen. Mert ezt az országot csak a hit fogja megmenteni. Mert ennek az országnak az Istentől adott élet-parancsa, hogy vagy hivő néppé válik, vagy pedig örökre elvész. Azért én most beszélni kívánok arról hogy a hitnek milyen csodálatos, életformáló, élelszépitő ereje van. Beszélni próbálok arról, hogy a hitnek micsoda ajándékai vannak a mi életünkben. Csoportosítom pedig ezt az egész gondolatkört ugy, hogy beszélek a hit szeméről. Egy szemről, amelyik bele tud pillantani a holnapba. Egy szemről, amelyik a mi sivár és szomorú életünkben is fel tud fedezni eddig nem is sejtett csodákat. Egy csodatevő szemről, amelyik ha ránéz egy megtörött arcra, az az arc szebbé válik. Egy szemről, amelyik hogyha belenéz egy üres szívbe, az a sziv megtelik. Egy szemről, amelyiK ha ránéz egy rongyos koldus teremtésre, mintha királyi pa-