A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

— 17 minden keresztyén embertől, hogy mindig az első szeretet Iánghevével ragaszkodjék Hozzá, s ebben bizonyára nagy és mély igazság rejlik. En szerte járok az egyházkerületben, és a gyülekezetek lelki arcképei ugy vannak elraktározva a szivemben, mint ahogy sokan az ő jegyesük arcképeit gyűjtik. Mennyi ragyogás van ebben a képben 1 Csak egy dolog hiányzik, s ha ti idejöttök a szószékre, mind az 1500-an, akik itt vagytok, azt fogjátok mondani, hogy valami hiányzik : az első szeretet hiányzik. Erről akarok előttetek beszélni. Mi az első szeretet ? Ha az Isten iránti szeretetről beszélünk, sok embernél teljesen süket fülekre találunk. Végtére a hit hozzátartozik az ember lényegéhez: azért teremttettünk, hogy higyjünk. De sok ember ezt az isteni adományt mesterséges eszközökkel kiirtotta önmagából. Óh, hány ember van, aki belenéz a világegyetembe és nem látja ott sehol az Istent. Hányan vannak, akik azt hiszik, hogy mikor Istenről, hitről, egyházról van szó, régi, avatag dolgokat emlegetünk, amelyekhez többé a huszadik század gyermekének nincsen semmi köze. Ezek ólmot öntöttek a fülükbe, megölték magukban a hitet, a legragyogóbb sugárt. De ha beszélünk másokkal, akiknek a szivében van valami érzelmi maradvány, azok elfordulnak tőlünk, azok a hit helyett valami mesterkélt érzést plántálnak szivükbe. Ide annyira messze van Isten, azt mondják, hogy nem lehet ugy szeretni, mint az édes atyánkat, vagy a gyermekünket. Holott az isteni szeretet nem valami, ezektől az érzésektől különböző, de minden szeretetnek valami koncentrált fogalma. Szeretünk itt e földön is és az élettapasztalat azt mondja, hogy ez a világ a szeretetnek egy iskolája. Azért vagyunk itt a földön, hogy megtanuljuk a szeretetet. Akkor 5