A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

II. Ünnepi istentisztelet a kaposvári református templomban. Kezdő ima. A Belsősomogyi Ref. Egyesület ünnepi istentiszteletén elmondott» Németh István dunóntuli ref. püspök. Szivünk mélységes alázatával borulunk le szent oltárod előtt, örökkévaló hatalmas Istenünk, hogy áldozzunk Tenéked Hozzád méltó lelki áldozattal. Feljöttünk szent házadba, könyörülő Atyánk, hogy hirdessük hatalmad nagyságát, hirdessük kegyelmednek örök gazdagságát, hogy bizonyságot tegyünk Terólad, bizonyságot tegyünk szent Fiadról, a megváltó Ur Jézus Krisztusról. Nagy vagy Te Uram, szent és tökéletes, mi pedig a bűnnek erőtelen gyermekei vagyunk. A mi életünk olyan, mint a pára és lehelet, melyet magával ragad egy kis szellő lebbenése, Te pedig élsz és uralkodol örökkön örökké. De azért semmiségünk érzetében is rettegés nélkül hajtjuk fejünket kegyelmed zsámolyához, mert édes megnyugvással tölti el szivünket az a boldogító tudat, hogy Tégedet, véghetetlen világoknak teremtő Urát és Istenét Atyánknak mondhatunk ; hogy miként a teremtett világ a Te örök hatalmadnak, ugy a mi földi életünk a Te gondviselő atyái jóságodnak élő bizonysága. Oh, légy áldott felséges Istenünk, ezért az atyai jóságért, légy áldott a szent hitért, amely égi fényt dérit földi vándorlásunknak igen sokszor sötét utaira. Magasztaltassák a Te irgalmad és szent nevedre térjen dicséret,