A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. október

Előszó. Isten kegyelmének alázatos kérésével és az őbenne való bizakodással bocsátja útjára egyesületünk legelső évkönyvét. Isten országának szent ügye, az evangelium mindennél előbbvaló érdeke indítottak bennünket munkára, hogy az Ur előtt való felelősséggel, a lelki élet általános dermedtségében melegedjünk egymás hite tüzénél, erő" sitsük, segit6ük egymást a mennyei Atya megtalálásában és odaadó áldozatos szolgálatában. A borzalmas világégés után a lelkekben mutatkozó nagy szakadékok és pusztítások kényszerítenek bennünket a Krisztus hófehér lobogója alá gyűjteni hittestvéreinket s épitő, erősítő, alkotó lelki munkában összefogva velük, elvinni az élet Fejedelmét a csüggeteg, enervált, feldúlt lelkekbe, a kálvinista heroizmust tettekre váltani a nemzet újjászületésében. Ily lelki átnemesedésen és erőgyűjtésen keresztülment egyének tudnak csak jobb, megértőbb társadalmi viszonyokat, virágzóbb, reményteljesebb nemzeti és egyházi életet teremteni. Ezek tudnak a nekünk különösen értékes kis falvainkban istenfélőbb, tiszta erkölcsű, önzetlenebb, kulturáltabb. Isten gyermekeihez méitóbb légkört terjeszteni. E nagy cél magasságába feltekintve erőink fogyatékosságát átérezve is bizunk az Örökkévaló Isten kegyelmében a megértő, hivő lelkek imádságainak erejében és áldozatos jóakaratában. Fölemelőleg s a biztos siker megerősítő kilátásával hat ránk annak tudása, hogy nemcsak itt a mi egyházmegyéinkben, hanem egész ország3