A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. október

tálja és széthinti egyházmegyénk minden részébe, hogy felüdítse, táplálja, ékesítse és meggazdagifsa ezt a mi világunkat. Hogyan történhetik meg mindez ? Hogyan áll bele egyháztársadalmunk minden egyes rétege Isten üdvözítő kegyelmének áramába, miként valósul meg a theoria a gyakorlati életben ? Röviden még erről akarok szólni, hogy a mit akarunk mellett a hogyan akarjuk vagy hogyan gondoljuk kérdésre is feleletet adjak. Az Egyesületben egymásra talált, a közös elvek és eszmények által összeforrasztott lelkészek egy olyan testvéri közösséget teremtenek majd, mely belső szükségből jön egybe a köri értekezleteken, esetleg lelkészi társaságokat alkot, hogy ott céltudatos egyházépitő munkára nyerjen inspirálást, utmutatást s hogy ott a legnemesebb testvériség légkörét megteremtve, többé senki se érezze magát ebben a statusban sem elhagyatottnak, sem félreértettnek soha, hanem a gyülekezet angyalának, kinek felséges missziója van. Azután az Egyesülettől remélem, hogy beleégeti a tanítói kar lelkébe azt a boldogitó bizonyosságot s egyben szent elkötelezést, hogy ők a lelkészek munkatársai. Énekkarok szervezése, ifjúsági, művelődési körök alakitása, az esetleg meglevők folytonos nemesitése, ismeretterjesztő tanfolyamok rendezése stb. lesz az a munkatér, hol a lelkészszel karöltve ünnepi alkalomnak, kitüntető megbízatásnak tartja a kellőkép értékelt tanitó a fáradozást, mert érzi, hogy ő is Isten követségében jár. A kálvinizmus heroizmusa és aktivitása az Egyesületben tudja egyetemesen megihletni, a Krisztus igájának áldott rabságába hajtani világi embereink öntudatos, szabad lelkeit s lesz belőlük egy-egy hűséges munkatárs, a lelkipásztornak iratterjesztésben, kormányzati és fegyelmi ügyekben hatalmas segítője, erős jobbkeze, jóindulatu tanácsolója, sorsának osztályosa. Nem elégszenek meg világi hiveink a jövőben az eddigiekkel, nem az Egyesület ünnepi üléseivel sem, hanem mind többen és többen a maguk falujában is akarnak, kívánnak, követelnek, sőt segítenek csinálni valamit. Egy-egy vallásos estélyt, egy-gy templomi ünnepélyt, melyen egyik presbiter beszél a párizsi vérnászról, a másik világi egyháztag Kálvin egyházfegyelméről, a harmadik bibliát olvas a gyülekezet előtt, a negyedik imádkozik és igy tovább. Gondolok a nőkre, a zsoltáros, a bibliás magyar aszszonyokra s a parochiák és tanitói lakok éltető szellemeire, kiket szintén az Egyesület van hivatva — ha most még csak 23