A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. október

kultura minden regiójába. Ezért a reformáció indítására felvirágzott kultura mindenkor és mindenhol nemzeti is volt, — ezért vagyunk mi most ennek kiáltó szavai a magyar pusztában, hogy jöjjön el mielőbb ránk az idők teljessége; ezért merjük kimondani nyíltan, megvallani bátran, hogy a reformáció legpregnánsabb, legjellegzetesebb, legtökéletesebb formájának, a kálvinizmusnak szellemében óhajtunk munkálkodni hazánk és anyaszentegyházunk, tulajdon magunk és embertestvéreink javára. Igen, szigorúan és kifejezetten a kálvinizmus szellemében! Ne merjen engem senki felekezeti elfogultsággal vádolni katholikus részről. 10 esztendővel ezelőtt én voltam az, aki nemcsak a különböző keresztyén felekezetek kooperációját sürgettem a szellemi féktelenséggel, a destrukcióval szemben, hanem aki bátran hangoztattam, hogy csodálkozva gondolok a katholicizmus szervezetének grandiozitására, gyönyörködve szemlélem művészi kultuszát, igaz tisztelettel vagyok fényes és küzdelmes nagy múltja iránt, elismerem és hirdetem kultur-tartalmát. Akkor az elismerés, a magasztalás pálmakoszoruját nyújtotta felém mindezekért az Alkotmány. Ne merjen engem senki felekezeti egyoldalúsággal vádolni evangélikus részről sem. 8 esztendővel ezelőtt én voltam az, aki a kálvinista részről megtámadott lutherizmus mellé állottam, de ugyanekkor azt is hangsúlyoztam, hogy az uniós tirádáknak ellensége vagyok, a hittani, a szertartási és kormányzati uniót erőszakolt, mesterséges, sőt abszurd dolognak tartom, mert ép a protestantizmus proklamálta az egyéniség jogát s ép e protestáns elv adja előnkbe szent kötelességként: egyéni életet élj, fejleszd ki szabadon a magad egész jellemét, egész lelkét, egész életét. Ezt vallottam a múltban, ezért vallom ma, ezért hangoztatom most is következetesen, bátran és öntudatosan: szigorúan és kifejezetten a kálvinizmus szellemében munkálkodunk, mert komoly meggyőződésem szerint a kálvini keresztyénség hirdeti, hiszi és éli ezidőszerint legtisztábban a Krisztus vallását s emellett a kálvinizmus az emberiség általános fejlődésének egyik főfázisa lévén, a vezetésre legelsősorban hivatott. Merész szavak; érzem, az indokolással adós nem maradhatok. Szinte axiómaként állithatjuk, hogy az Istenhez való viszony szabja meg az élet egyetemes fejlődésének for20