A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. október

Izsák Aladár somogyjádi lelkész, egyh. alelnök program mt>eszéde. Igen Tisztelt Alakuló Közgyűlés! Minden pátosztól menten jelentem be, hogy harci riadót akarunk ma megfúni, táborba szólítunk, küzdelemre hívunk ma minden szivet, minden lelket, mert ez a föld a hatalmas Isten küzdőtere, melyen az O szentsége és kegyelme dicsőségének kell győzedelmesen felragyogni ... De miért akarunk mi harcot és milyen harcot akarunk, mikor vitézkedésünk fegyverei nem testiek?! A test fegyvereinek forgatásából nagyon elég volt. Elég volt a könnybői, vérből, — elég a veszteségből, szenvedésből, A Duna —Tisza táján sohasem kesergett több árva és özvegy ; sohasem volt több összetört, leromlott, félbennaaradt fiatal élet; sohasem volt több. aggodalom, gyötrőbb bizonytalanság, mint a háooru óta. S beszéljek-e szegény, szerencsétlen hazánkról? Egykor magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet, dél hulló csillaga, — ma mind a négy tájon meg van rabolva, meg van csonkítva. Szegény kicsiny orcrzág, árva Magyarország! A történelem ezt a századot a fájdalom századának, ezt a kort a szenvedés korának fogja elnevezni. Pedig ez még nem minden. Nemcsak területileg van szétszaggatva hazánk, lelkileg is fel van dúlva egészen. Nemcsak területében van megcsonkítva, lelkében is meg van mételyezve. Nemcsak testileg van földretiporva, szétmarcangolva, de egész szellemi, egész lelki, egész erkölcsi világa van lekoldusitva... A beteg nemzetek más népek rongyait szokták magokra szedni. így tett a magyar is, pedig hajdan a lelki nemesség jegye ragyogott homlokán. Ma elveszett, sok minden elveszett. A műveltség félmüveltséggé durvult, a tekintély tisztelete alászállott, az önzés túlteng, az erkölcstelenség kérkedve üii vad orgiáit, mindenki maga szab magának törvényt, csak a gazdasági érdekek a fontosak, csupán testi, külső életet élünk, befelé nem nézünk, a lélek mozdulásait nem figyeljük. Csak földünk van ég nélkül, csak testünk lélek nélkül, csak világunk Isten nélkül, csak szenvedésünk nyűgös panaszszal, vagy fájdalmunk, nyomorult beletörődéssel. Az erkölcsi motívumok hiányoznak életünkből. Ugy jártunk, mint a forradalom után a gloire népe: a kulturmáz lehullott s a máz alatt nincs más, csak bestialitás. A francia 15