A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. október

Minden megújulásnak vereség a kezdete. Először összetörik a sziv, azután jön a kegyelem ; először betegek leszünk, azután kezdődik a gyógyulás; először megejt a gonosz, hogy azután úrrá legyen felettünk egészen a tö­kéletes jó eszméje: a Krisztus. 0, ez a név nagy értéket jelent: arany-próbája van: kétezer esztendő. Isteni erő az: — a betegek, a nyomorultak, a bűnösök tudnák meg­mondani. És mégis hasonlatos hozzánk, hiszen töviskoro­nától vérzik a homloka. S minő csodálatos! Akár mint áldás, akár mint szemrehányás lép bele a világunkba, be­lőle egyszerre uj életfolyam árad. Ráteszi kezét a kétel­kegő szivre és az megrendülten zokog: „én uram és én Istenem!" Talál valahol egy halászt, foglyul ejti és lesz belőle — Péter. Világosságot gyújt a sötétbe és fölmaga­sodik előttünk Pál nemes alakja. Az átkozódó ajkokat megtanítja imádkozni; a gyilkolásra fölemelt kezet — könnyeket törölni; a megsebzett sziveket megtanítja — megbocsátani. Egyszer oda áll eléd is, testvérem s ész­reveszed, hogy áldott jelenléte benned is uj életet teremt. A gőgöd — alázattá; elbizakodásod — vergődéssé; nyo­morúságod — bünbánattá lesz. Ember leszel, — a teremtő Isten örökéletre formáló eszköze! Azután kitárulnak a titkok és az élet minden problémájára feleletet talász. Megtudod Tőle, hogy az Iste»f Atya; az élet az Isten dicsőségének proklamációja; a halál az örökkévalóság ajtaja; a lélek az Isten temploma. Megtudod Tőle, hogy a bün nem elvettetés, hanem hivogatás a megtérésre és az életre; a könny sem büntetés, hanem alkalom, hogy megtisztuljon tőle a szivünk; a kísértés is próba, hogy diadalmaskodjunk rajta; a szenvedés is áldás, hiszen az teszi próbára a hitet. Ó, ki is tilthatná meg nékünk, hogy ennyi csoda láttán, ez a mi bűnös, kérges szivünk föl ne engedjen előtte és megne tanuljon hinni, bizni és remélni általa, mint a sötétben eltévedt hajós, ha fölragyog előtte a ten­gerek világító tornya. A Hozzá vezető utat nyitogatjuk mi most. Testvé­reim, lépjetek rá, menjetek el Hozzá, adjátok át neki a sziveteket és uj, boldog, tiszta életű teremtéseket formál belőletek. — Hogy is tudott ez a világ elfordulni Tőle és a bolondságok útjára tévedni ? ! Hiszen a bolondságoknak nincsen vértanuja; a Krisztusban megjelent igazságnak pedig ezernyi ezer martirja van. 10

Next

/
Thumbnails
Contents