A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921. október

6 1919—20. iskolai év közeledtével saját felelősségemre elrendeltem, hogy az isk. év ke/delétől fogva a hitoktatási a lelkészek teljesítsék, mert hallottam, hogy Magyarországon a kommunizmus alalt igen sok tanitó méltatlannak s alkalmatlannak bizonyult a hit és erkölcsi oktatás vezetésére. Azt hittem, hogy rendeletem intencióit meg fogják érteni lelkésztársaim s nem a formát, hanem a lényeget tartva szem előtt: alkalmazkodni fognak. Sajnos, csalódtam, néhány hely kivételével. Súlyos gondot okozott majd minden gyülekezetben a dijlapi járandóságok beszolgáltatása körül a hivek által tanúsított renilenskedés. 1919. oki. 14-iki értekezletünk kimondotta, hogy a gyülekezetek felhivandők. hogy a hivatalnoki járandóságokat mindenütt a dijlevél élteimében szolgáltassák ki. Ellenkező esetben a hivatalnok mutassa ki gazdánként a dijlapon alapuló jogos követeléséi, s ezt küldje esperes hely. úrhoz, ki azt végrehajtás végett átteszi a közig, hatósághoz. Erre válaszul az egyházak gondnokai és más megbízottai 919. nov. 6-án Kisdobszán értekezletre összejöttek s a* következőleg határoztak egyhangúlag: A régi dijlapot senki el ne fogadja. Az 1907-től 17-ig fennálló egyenes adóalap 10%-át adja a használt birtokhoz a hivatalnokoknak, vagyis az eddigi 10 éves rendszer alapján. Az egyházközségek külön lelkészeikkel egyezséget nem köthetnek, hanem csakis az összes egyházközségek megbízottjaival. Ezen határozatukat kinyomatva, a gyülekezetekben szétosztották, s nekem is kézbesítették. E kihivó határozatra a felelet nem leheteti más, mint a végrehajtás. Öt faluból beérkezvén a dijlapi követelések kimutatása, azokat áttettem behajtás végett a barcsi főszolgabíróhoz, kinek rendeletére két csendőrrel végrehajtó ment ki az illető gyülekezetekbe, s ott ezeknek kiszállási költségeit s a dijlapi követeléseket nyolc nap alatt a gyülekezetek beszolgáltatták. Ennek hírére a többi gyülekezetekben sietve kötöttek egyezséget az egyháztagok sürgetésére, így a tisztviselők hozzájutottak járandóságaikhoz, kivéve Bürüst, Nagydobszát és Tólszentgyörgyöt, hol az egyháztagok tartották magukat a kisdobszai határozathoz, a tisztviselők pedig nem kértek végrehajtást. 1920. juliusi értekezletünk ajánlotta a belhivatalnokoknak. hogy a fa, bor, széna és közmunkánál redukálják követeléseiket. A hivatalnokok ezen engedékenysége méltányosságot váltott ki a gyülekezeti tagokból is, s a legtöbb gyülekezetben minden nagyobb nehézség nélkül létre jött az egyezség —- 10 lelkésznél és 13 tanítónál. Az egyezségről nem kaptam jelentést. 2 lelkészi és 5 tanítói állásnál. Merenyében és Tótszentgvörgyön nem sikerült az egyezség.