A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. július

7 Nagy tiszteletű egyházmegyei közgyűlés! Őszintén bevallom, hogy ma, amidőn a világháborúnak legborzalmasabb, talán utolsó szakát éljük át am

;dőn a világtörténelem és nemzetünk történetének legválságosabb eseményei játszódnak le előttünk, felszólalás a nem készültem s felszólalni nem volt szándékom, mert hiszen i yen nagy időkben nem szavakra, de tettekre van szükség, hogy mégis közgyűlésünk megnyitása alkalmából pár rövid szót intézek önökhöz, annak oka részint a megszokottság, mondjuk konzervativizmus, részint pedig az, hogy bizc-m benne, hogy az én hithű becsületes magyar szivem komoly érzései es aggoda mai megtalálják majd az utat az önök szivéhez s igy egyetértve, együtt dolgozva, megtörténhetik tán az, hogy együtt tettre sarkalhatjuk a ma nég tétlen karokat s akkor az én s cnoki készültség hijján levő egysrerü szavaim is, tán oly tetteket eredményezhetnek, melyek javára lesznek hazánknak, nemzetünknek és hitünknek Sajnos, a mai viszonyok hatása alatt aggodalmakkal van tele az én szivem. Nem a harctéri helyzet és a' olasz front legutóbbi eseményei váltják ki belőlem ezen aggod; Irnat, mert hiszen ma rnár talán kétségtelen az, hogy ezen események sorsdöntőknek nem tekinthetők s azok csupán muló jelentőségű hullámzásai a harctéri eredményeknek, de a legsötétebb aggodalommal tölt el belső helyzetünk: mintha a magyar néplélek egyensúlya kezdene meginogni az utóbbi időkben, mintha az az egyenes és hithű magyar nép eltávolodnék az Istentől, a hittől. Mintha elfelejtettük volna azt, hogy egvedül az Isten végtelen kegyelme tette lehetővé, hogy a Kárpátok hóboritotta bércein sikerrel vivtuk meg az élethalál-harcot az óriás orosz kolosszussal s hogy szövetségeseinkkel együtt aránylag oly kevesen csaknem az egész világ összes nemzeteinek támadásait védtük ki eddig, sőt nagy eredményeket küzdöttünk ki velük szemben. Mondom, mintha elfeledtük volna a magyar ősi erényeket és a mult dicső tradícióit, most látszunk kislelküekké válni és tért tud közöttünk hódítani oly sok ellenségeink által belső letörésünk célzata/al világgá röpített