A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. július

24 sitása e folyó évben megtörténik s ezzel élvezheti az őt megillető jogokat. Hosszas, évekig tartó küzdelem után végre helyet foglalhat egyházmegyénk anyaegyházai között, óhajtva és remélve, hogy példányképül fog szolgálni minden tekintetben gyülekezeteinknek. A többi megvizsgált egyházból nincs jelen'eni való esemény. Amely egyházakat nem vizsgálhattam meg, azokhoz széiküldöttem az egyházvizsgálati kérdőpontokat, kitöltés végett Csak Istvándiból nem érkezett vissza, igy ezen egyházból csak a mult évi statisztikai adatokat lehetett felhasználnom. Ugyszinte elmaradt az egyházi adattár is: Görgetegről, Rinyaszentkirályból, Islvándiból, Kastélyosdombó—Drávagárdonyból és V.-Pisanicáról. Ezért a statisztikai kimutatás nem lehet teljesen pontos, bár igyekeztem a mult évi adattárból pótolni a hiányzó adatokat. Az egyházak bel- és küléletéről, áldozatkészségéről, az iskolákról következő fejezetek alatt terjesztem be jelentésemet: I. Valláserkölcsi és hitélet. A valláserkölcsi és hitéletet az isteni tisztelet látogatásából és az áldozatkészségből lehet főként megítélni. Csudálatos dolog, hogy ezeknek gyakorlása teljesen ellentmond egymásnak. Általános a panasz, hogy a templomot oly gyéren látogatják, hogy sokszor az isteni tiszteletet sem lehet némely egyházunkban megtartani. Másfelől az adakozás folytonosan emelkedik, az áldozatkészség fokozódik. Ha ennek magyarázatát keressük, alig tudjuk megtalálni. Az önkéntes adakozás volt: 1914-ben 14 ezer; 1915ben 19 ezer; 1916-ban 24 ezer; 1918-ben 28 ezer korona, tehát rövid 4 év majdnem kétszeresét is felülmulta, A templom látogatása pedig ugyanezen arányban hanyatlott. Sajnos lenne, ha a külső látszatért és az emberi dicséretért folytak volna be ezen adományok — Idvezitőnk szavai szerint, mert ez valósággal a hitbuzgóság és vallásos érzület hiányára vallana.