A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. március

7 néked az életre bemenned csonkán inkább, hogy nem ép 'esttel a gyehenna tüzére vettetned." Ez volna az ultima ratio, a legvégső eszköz. De előbb meg kell próbálni ugyancsak Idvezitőnk által ajánlott azt a módszert, amelyet igy mond el: Ha vétkezik te ellened a le atyádfia, menj el és dorgáld meg ötet, csak te közötted és ö közötte, hogyha szódat fogadja, megnyerted a te atyádfiát. Ha pedig szódat nem fogadja, végi) melléd még egy vagy két embeit, hogy két vagy háiom bizonyságnak szájából az egész dolog bizonyosabb legyen. Hogyha azoknak sem fogadja szavukat, mond meg a gyülekezetnek; hogyha a gyülekezetnek sem fogaríja szavát, legyen elölted olyan, mint valamely pogány, vagy fukar." Bocsánatot kérek, hogy ilyen terjedelmesen fejtegettem fennforgó bajunkat, de mivel szóba került az is a megbeszélések alkalmával, hogy a renitens egyházakba bizottságok küldessenek, szükségesnek láttam mintegy felvilágosításul megismertetni a baj forrását, az illető bizottságok előtt, hogy tudják magukat mihez tartani, esetleg rendelkezésükre bocsátom az egyes egyházakból beérkezett jelentéseket. Ami a lelkészi értekezletek határozatát illeti, érdemileg véve, ezt nem lehet elhamarkodottnak mondani, mert hiszen már két évvel ezelőtt zörgettünk a felsőbb egyházi hatóságainknál, jelezve azt, hogy a 10 évre kötött conventi egyezség közeledik végéhez és kértük az intézkedéseket annak megújítására. Csak biztató Ígéretet és hatarozatot kaptunk s béketűréssel várva jutottunk el a 10 év végére, anélkül, hogy bármelyik felsőbb egyházi hatóságunk intézkedett volna arról, hogy a folytonosság meg ne szűnjék és ne jussunk ezen bizonytalan átmeneti állapotba. Főt. és mélt. egyházkerületünk és főt. és mélt. püspök ur tőlük telhetőleg mindent megtettek e fonák állapot megszüntetésére, amiért hálás elismerésünket és köszönetünket kell kifejeznünk. Mert több határozattal tanácsot és utasitást adtak, hogy mihez kell magunkat alkalmaznunk. Engedje meg a mélyen tisztelt közgyűlés, hogy ezeket egymásutáni sorrendben közölhessem. Az 19 i 6. október 15—17. napjain a Pápán tartott ker. kgyülés jzőkönyve 40 p. alatt következő határozat foglaltatik a fenforgó ügyben. 40. Az egyházi élet fejlődését vázolván főtiszt, püspök ur, felemlít^ hogy a lelkészi járandóságok kiszolgáltatása és a lelkészi és tanitói dijlevelek magyarázása körül többször előfordul egyes gyülekezeteinkben az a téves nézet, hogy a dijlevelekben kötelezett természetbeni járandóságokat, a conventi értékelés szerint megállapított pénzértékben akarják kiszolgáltatni, a mely eljárás különösen a háború okozta példátlan drágaságra tekintettel a javadalmasok érzékeny megkárosítására vezetne. Tárgyaltatott ezzel kapcso-