A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. március

7 juk mily veszedelmet rejt magában az a tény, hogy gálád elleneink, midőn tudatára ébredtek annak, hogy fegyvereik a mi vitézségünkön csorbát szenvedtek, imperialisztikus céljaik szolgálatára és a mi megrontásunkra a tiszteletre méltó igazi demokratizmus diszes palástjába egy pokoli agyban született korcsszülöttet bujtattak bele, a tömegerő uralmának, a csőcselék despotizmusának a jelszavát. S liogy ez a demokratizmus nevét méltatlanul bitorló áramlat eredményeiben mily vészteljes lehet, előttünk áll kézenfekvő példaként annak a nagy északi kolosszusnak a sorsa, amely rövid idővel ezelőtt még réme volt az egész világnak s ma elemeire szétbomolva, egy játékszer csupán az ő szövetségesei kezében. Nem-e látjuk, hogy az az állam, mely ledönti az isteni tekintélyt, mely eltiporja a szellem tekintélyét, mely feltaszítja a hit oszlopát, mily gyorsan rohan le a lejtön és mily rapiditással halad ott a rothadás, a bomlás processzusa. Vonjuk le ebből uraim a tanulságot s védekezzünk ez ellen az áramlat ellen, védjük meg a hit és az erkölcs tisztaságát s e téren nagy része a munkának vár mireánk, magyar reformátusokra. Hiszen az ezeréves Magyarország ezeréves tradícióinak vagyunk mi osztályosai mint magyarok és a magyar állam, a magyar alkotmány utolsó négy évszázadában, annak erős oszlopai vagyunk mi mint reformátusok. Fokozza erőnket hazánk évezredes küzdelmében magukat kitüntetett hős elődeink s 400 évvel hitük védelmében életüket áldozott őseink dicső példája, kik a hazáért, a hitért haltak hősi halált s szenvedtek gályarabságot s ha a kishitűség szállna meg bennünket, gondoljunk arra, hogy ezeknek a martir hősöknek minden csepp vére égbe kiált és minden csepp vére méltán perzselné lelkiismeretünket, ha a mai nagy időkben nem bizonyulnánk az ő méltó utódaiknak. Gondoljuk meg ezt most, amikor még nem késő és amikor mai közgyűlésünkön a véletlen ;átéka folytán épp a 4 éves háború hatásaitói, sajnos anyagiassá lelt világban, <»!y intézkedést kell tennünk, mely az anyagiakba nyul bele. Ha az. orvoslandó bajt gyógyítani kivánjuk, először mint az orvosnak, a diagnózist kell megcsinálni s én ugy látom uraim, hogy két oka van a bajnak s így kétféle orvosság szükséges. Az egyik baj a véletlen által előidézett az a körülmény, hogy a konventi adósegéíy első 10 éves ciklusa lejárt és az ujabb értékelés teknikai okok folytán még be nem következett, — ez a baj csak időleges $ igy orvosszert kiván, a kölcsönös megegyezést a javadalmasok és az egyház között, tegye meg mindkét fél a közeledés terén és igényei mérséklésében azt az utat, mely ahhoz a ponthoz vezet, hol eléri egymást a kinyújtott két baráti kéz és a szeretet és kölcsönös megértés, tegye lehetővé a békés meg-