A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. március

9 jártával, hivatalból eredeti állapotukba visszahelyezi, mivel az idézett §. értelmében a dijlevelek értékükben le nem szállithatók. Ezekből látható, hogy a lelkészi értekezletek nem a maguk kezdeményezéséből, hanem az egyházkerületi határozatokra támaszkodva, a felsőbb utasítást követve, állapodtak meg abban, hogy — mivel lejárt a 10 évre kötött egyezség — a hivatalnokok térjenek vissza a dijlapra s vagy természetben s szolgálmányokban fizessenek a hivek — mint 10 évvel ezelőtt,— vagy pedig ezeket folyó árban váltsák meg. Meggondolta a lelkész-értekezlet mindkét alkalommal azt is, hogy ha esetleg találkoznának egyházközségek, amelyek vonakodnának a dijlapi fizetésre visszatérni, mi lenne a további eljárás? Erre nézve is határozott utasítással szolgálnak egy kerületi határozat és egy bírósági Ítélet. Nem közlöm az előzményeket, csak utalok azokra. Méltóztassanak elolvasni az 19i7. május 31-én tartott conventi jegyzőkönyv 44. pontját, melyre kerületünk 1917. október 4—5. napokon tartott közgyűlése jk. 166. p. a. következő határozatot hozta. 166. Egyetemes convent 44 917. sz. határozatában a tiszántúli egyházkerület felterjesztésére megállapítja, h >gy az 1904 — 1/. évi ciklusra az egyházi hivatalnokok fizetésénél megállapított átlagárak tovább való fentartásábók származó bajokon, az átlagárak helyesbítésével s a segélyösszegeknek ezzel együttjáró felemelésével, fedezet hiányában nem áll módjában segíteni. Ott azonban, ahol a természetben való fizetés lehetőségét biztosítja a dijlevél s az egyház ma is ugyanolyan egységárban fizeti a terményeket, mint évtizedekkel ezelőtt, a magukat megkárositottaknak érző belhivatalnokoknak ajánlja, vegyék igénybe az egyházi közigazgatási bíróságnak az V. t.-c. 33. §. 5. és 6. pontjában biztosított segítséget. Határozat: Tudomásul szolgál. Ezen a főt. és mélt. kerületi kgyülés által is tudomásul vett conventi határozatra támaszkodva, a kerületi biróság, Juhász József garamveredényi lelkésznek perujitása következtében 1917. október 4-én Pápán tartott ülésében következő végérvényes Ítéletet hozta, fizetésének kiszolgáltatása ügyében : „Juhász József garamvezekényi lelkész a dunántuli egyházkerületi biróság 26 4 1916. sz. a. jegyzőkönyvezett Ítélete ellen hozzá benyújtott perujitási kérelmének az egyh. törv. V. t.-c. 120. §. 1. p. alapján helyt adva, a ker. bírósági itélet azon részét, mely juhász József Zselictől pénzben és terményekben járó fizetésének összértékét, az adósegélyezésnél használt értékelési kulcs alapján 314 K 35 fillérben állapítja és itéli meg — hatályon kivül helyezi és a Zseliztől őt megillető javadalmat az 1916. évi március hó 13-tól kezdődőleg: búzára a hivatalosan megállapított maximális, a maximálás megszűnte után a piaci árban, a tűzifa és kenderre nézve pedig a közságben