A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

6 karod erejével minden ellenségeinket, adj nekünk fényes győzedelmet, hogy ragyogjon fel ismét régi nagyságában és dicsőségében. Őrizd meg ennek határait, tedd tejjel és mézzel folyóvá annak völgyeit és halmait, hogy legyen bölcsője választott népednek s akik vérükkel öntözték annak hantjait s életüket áldozták fel érette: legyen csendes sirja a hősöknek, ahol hosszú álmukat alusszák a feltámadás reggeléig. Áld meg Uram, a királyt, szaporitsad az ő életének napjait, hogy az ő esztendei legyenek, mint sok nemzetségek esztendei; készíts kegyelmességet és igazságot számára, melyek őt megőrizzék. Áld meg Uram, az egész királyi házat, hogy annak dicsőségé időről-időre növekedjék Felséges istenünk! Tölts be minket a te jóvoltoddal minden reggel, hogy énekeljünk és vigadjunk minden időnkben; vidámíts meg minket a mi nyomoruságinknuk napjai után és az esztendők után, amelyekben láttunk gonoszt; láttassák meg szolgáidon a te dolgod és a te dicsőséged azoknak fiaiban.'

1 Jó atyánk! vedd kedvesen a te szolgádnak imádságát s midőn tehozzád esedezem és kezeimet felemelem a te szentséges templomodban, hallgass meg én imádságomban." Amen. ív d) Az ima és áldás után a gyülekezet elénekelte a 37. dics. 2; versét. Te szentségnek uj világa, Igédnek vezérelj útjára, Taníts téged megismernünk, Istent atyánknak neveznünk, Őrizz hamis tudománytól, Hogy mi ne tanuljunk mástól, Es ne légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bizni. Alleluja! Alleluja! CS-.;-':. •á ; \