A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

• 1 m * delte nekünk e napot vigasztalásul és tanuságul a világháború borzalmai között, örüljünk és vigadjunk ezen a roi lelkünkben. Lássuk meg e napon a mi lelki szemeinkkel hitünk őseit, különösen legelső és legnagyobb reformátorunkat, a imi idvezitőnket, a Jézus Krisztust, amint a földön széjjel jár, vigasztal, bátorít, gyógyítgatja a fájó sziveket. Lássuk meg életét, szeretetét, mellyel keblére ölelte az egész emberiséget, lássuk meg az ő cselekedeteit, melyekkel példát adott nekünk s halljuk meg ezen szavait, — amelyeket ugyan folytonosan hangoztat, — de különösen ma intéz hozzánk hathatós erejével; „amelyeket én cselekedtem, ti is azokat cselekedjétek". Ha ezen szavait meghalljuk és követjük, akkor ez az innepély mindnyájunkra nézve lélekemelő, emlékezetes, hasznos és idvességes. Elmenvén azért mi is mindnyájan, ekképen cselekedjünk ... beszéd után a közönség h) A záró hymnust: Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel. Balsors a kit régen tép, HOZ2 rá vig esztendőt; Megbűnhődte már e nép A multat • $ jövendőt áhítatta) elénekelte a