A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

ország ezer éves dicső múltját őseink hagyták reánk szent örökségképpen, s a legelemibb kötelességünk azt a hazát fentartani és sértetlenül hagyni örökségkép majdan utódainkra, s ma amidőn a fent irt káros eszmék hatása alatt az államot alkotó nemzetiségek túlzó és jogosulatlan ábrándjairól hallunk, nekünk kell vigyázni arra, hogy a magyar hősök vértengeréből majdan ne rrnsok számára fakadjon illatos virág, s hogy a magyar nemzet ezer éves államfentartó munkájának verítéke által öntözött honi föld ne mások számára teremjen Ízletes gyümölcsöt. Esdve kérem önöket uraim, hangoztassuk ezt, a multunkhoz méltó hazafiság és a hit szükségességét minden alkalommal és minden körben és megszívlelve a mai kor intő szavát, éljünk a honnak, éljünk a hitnek, de haljunk is meg a honért, és hitért ha kell. Ma, a midőn a holnapi nap eseményeit sem láthatjuk előre engedjék meg nekem, hogy a helyzet részletezését mellőzve röviden áttérhessek azokra a legutóbbi együttlétünk óta történt és aktuálissá vált belügyeinkre, melyek első sorban, sőt kizárólag minket reformátusokat érdelkelnek; ezek között első sorban meg kell emlékeznem arról, hogy ezen év az, amelyben nagy ünnepet ülünk, a reformátió négy százados évfordulóját, az ünnepély részleteiről nem kívánok e helyen nyilatkozni, mert hisz az már elkészíttetett és megtárgyaltatott, az alkalom fontosságának a méltatása pedig más összejövetelünknek lesz a tárgya, itt ma a tettek korában csak arra kérem önöket, hogy minden ügyünk intézésében e nagy idők követelményeinek megfelelőleg, legyünk méltók négy százados nagy multunkhoz. De mi dunántuli reformátusok egy másik ünnepet is ülük ez évben. Ez évben volt ugyanis 10 éves évfordulója annak a reánk nézve nagy fontosságú és örvendetes eseménynek, hogy egyházkerületünk szerencsés választással megnyerte a diszes főgondnoki tisztre Tisza István gróf ur ő méltóságát, kit mindannyian ismerünk, mindannyian szeretünk. ElOév bármily rövid legyen is, bőségesen elég idő volt arra, hogy éppen mi a vele folytatott köz-