A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

Mert minél tovább megyünk a hónapokban és esztendőkben, annál inkább érezzük az Ínséget és nyomorúságot, a mellyel körülvettél minket; s annál inkább elborul lelkünk s aggódva keressük a csendes révpartot, a hol hazánk, nemzetünk élethajója a viharzó tengeren tul nyugodalmat talál. A békesség szelid galambja elszállt hazánkból, hajlékainkból, szivünkből. Siralomban töltjük el napjainkat, busulásban álmatlan éjszakáinkat. Nem látjuk a szabadulásnak útját, szép reményeink megvalósulásának derengő hajnalát Elrejtetted ezeket a szemeink elől Azért a mostani nagy háborúságunkban, a bizonytalanságnak sötét napjaiban, te hozzád folyamodunk, hozzád, mint erős árbochoz ragaszkodva kiálltjuk: „Segíts meg bennünket szabadító Istenünk a te nevedntk dicsőségéért, ments meg minket, bocsásd meg a mi vétkeinket a te nevedért, adj erőt á te népednek és áldd meg a te népedet békességgel'

1. Megkíséreltél Uram minket, próbára tetted a mi hitünket» reménységünket és szeretetünket; ámde megindulhat a föld, összeroskadhatnak a mindenség oszlopai, szakadozhatnak az égnek ereszékei, elhomályosulhatnak a csillagok ; de benned vetett hitünk, beléd helyezett reménységünk, hozzád való szerelmünk őrtüze lánggal ég magasságban, a melyet ki nem olthat e borzalmas háború minden vihara, s a melyhez levetett sarukkal, bűneinkben bánkódó szívvel bátran közeledhetünk, s szabadulásunkat egyedül tőled várjuk. Alázatos könyörgésünkben két doigot kérünk tőled : erőt és békességet. Adjad nekünk erőtlenségünkben a te erődet, hogy rendithetlen hittel építsük országodat és munkálkodhassunk — mint mindig, vagy most is — a te -veteményes kertedben anyaszent egyházunk és iskoláink virágoztatására, hogy elvégezhessük a szolgálatot, a melyet vettünk a Jézus Krisztustól Adj nekünk békességet. Az elviharzott háború után adj boldogabb időket. Segítsd győzelemre igaz ügyünket, hogy régi dicsőségünk — melynek csillaga most sötét felhők között bujdosik —