A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

-ISII. Az elméleti tételre pályázó két munka közös fogyatkozása az Isten mindenhatóságával és jóságos bölcsességével nem számoló világnézet egyoldalúsága és kietlensége, de ettől eltekintve a bizottság igen nagy különbséget lát a két pályamű között. „4 háború az emberiség súlyos megbetegedése, a világ vitustánca, a kor szégyenletes kórsága" jeligéjű, bár szorgalmas kutatás munkája, de rendszertelen, felszínen mozgó, zavaros előadásu, még sikertelen kísérlet. A második „Isten szeretet" pályamű azonban sokoldalú és alapos, egészében egységes, szerves, részeiben arányos; Ítéletei világosak, difinciói szabatosak, irálya választékos, nem egyszer szines, emelkedett, — miért is bizottság a sikerült munkát 60 koronával tartja dijazandónak A dijat nem nyert 2 pályaműre vonatkozólag úgy határoz az irodalmi bizottság, hogy azokat az egyházmegyei közgyűlés napjától (1917. julius 10J számított 15 napon belül elnöke készséggel megküldi a kivánt címekre. Kmf. Mozsonyi Sándor elnök. Izsák Aladár előadó-jegyző. Ezzel kapcsolatban esperes ur jelenti, hogy egy magát megnevezni nem óhajtó lelkész, tekintettel az „Isten szeretet" jeligéjű munka érdemes voltára, az irod. biz. által javasolt 60 kor.-hoz 40 koronát küldött a jutalomdíj gyarapítására. A közgyűlés a 40 kor. adományt örvendetes tudomásul veszi. A jeligés levelek felbontatván, megállapittatott, hogy „Édes dicső dolog a hazáért meghalni" jeligéjű egyházi beszéd szerzője Halka Sándor e. csokonyai félkész; az