A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

íő — debb idő óta van szerencsém a diszes tisztet betölthetni és sokkal kevesebb alkalom volt, sajnos e nehéz időkben az igen tisztelt tanári karral érintkezhetni, semhogy az egyesek belértékét annyira kiismerhettem volna, hogy a főgimnázium érdekében bármelyik mellett is állást foglalhatnék, e kérdésben egyedüli kérelmem az, az egyházmegyei közgyűlés alkotó tagjaihoz, hogy kiki tegye szU vére kezét s minden magánérdeket félre téve, szavazata leadásá* nál egyedül a nagy alapító intentiót és a főgimnázium érdekeit szem előtt tartva, lelkiismeretesen járjunk el. Ezzel a közgyűlést megnyitva munkánkra Isten áldását kérem, E beszéd elhangzása után esperes ur megjelenteket üdvözölve — a határozatképességet megállapítja, s a közgyűlést megnyitja, Tudomásul vétetik. 2. Az egyházmegyei gondnok urnák megnyitó beszédében tett és ott megindokolt indítványa alapján az egyházmegyei közgyűlés a következő egyhangú határozatott hozta: Határozat: A belső-somogyi református egyházmegye ünnepének tekinti ezt az évet, amely 10 éves évfordulója annak a reánk nézve nagyfontosságú és örvendetes eseménynek, hogy egyházkerületünk szerencsés választással megnyerte a diszes főgondnoki tisztre Tisza István gróf ur ő nagyméltóságát, kit mindannyian ismerünk, mindannyian szeretünk. E 10 év bármily rövid legyen is, bőségesen elég idő volt arra, hogy éppen mi a vele folytatott közvetlen érintkezés alapján, az ő atyai jó szivének számtalan megnyilatkozásából megismerhessük az ő nagy egyéniségét, törhetlen magyar hazafiságát és az ő példát adó szilárd hithüségét. Azon reménytől áthatva, hogy ő nagyméltósága a legutóbbi politikai fordulat folytán, felszabadulván az államkormányzás súlyos terheitől, ezután egész lényével,