A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. március

•— 8 — kalapács-ütése legyen a mi harci" riadónk, s építsük újra, tegyük elpusztithatatlanná a hitéletet, a valláserkölcsöt, mely az alapja minden állami nagyságnak, ezzel tartozunk őseink emlékének, ezzel tartozunk ezer éves hazánk mult nagyságának, s ezzel alapítjuk meg s építjük újra a jövő év ezredekre hivatott uj, nagy magyar országot. Ezzel nyitom meg az egyházmegye ötödik s remélhetőleg utolsó háborús közgyűlését és a magyarok istenének áldását kérem működésűnkre. Ezután esperes ur konstatálja a határozat-képességet, s a megjelentek szives üdvözlésével a közgyűlést megnyitja. Tudomásul vétetik. 2. E. m. gondnok ur napirend előtti felszólalásában indítványozza, hogy a közgyűlés fejezze ki részvétét I-ső Ferenc József koronás királyunk őfelségének elhunyta felett és IV-ik Károly magyar király őfelségének trónra lépte alkalmából a következő hódoló üdvözletet intézze őfelségéhez: Felséges Királyunk! Legkegyelmesebb Urunk! A belsősomogyi református egyházmegye mai napon tartott közgyűlésének legnagyobb lelkesedéssel meghozott határozata alapján hódolatteljes tisztelettel üdvözözöljük Felségedet, Koronás Királyunkat, és Felséges Királyasszonyunkat trónralépésük alkalmából. A nemrég lefolyt s minden magyar szivre feledhetetlen benyomást tett koronázási ünnepen Felségtek legmagasabb személye iránt megnyilvánult mérhetetlen tisztelet és ragaszkodás őszinte visszhangja volt az egész nemzet érzésének, s kifejezése annak a kipróbált hűségnek és lángoló szeretetnek, a melyek a magyar Királyt és Családját mindenkor övezték, s a melyek elszakíthatatlan kapcsolatot hoztak létre Király és Nemzet között. Ezen igaz érzelmeken alapuló kapcsolat volt e sok vihart és megpróbáltatást átélt nemzetnek a múltban legnagyobb erőssége,