A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. március

- 16 — Mi pedig vegyünk bucsut a hü munkástól. A tanítói kar, a melynek majdnem félszázadig volt érdemes tagja, kegyeletes érzelmekkel bocsássa el köréből. Egyházmegyénk, a melynek kebelében élt és munkálkodott kora ifjúságától fogva késő vénségéig, helyezze el bemohosodott sirhalmára az elismerésnek, hálájának koszorúját. Nemes harczának, küzdelmeinek jutalmát majd megadja az isten ott fent, a hová boldog lelke költözött. Őrizzük meg kebelünkben jó emlékezetét!! Elvégezvén esperesi jelentésemet, beszámolván a rámbizottakról, még egy kedves kötelesség hárul reám, t. i., hogy megköszönjem mindazoknak szives segedelmét, akik nehéz, fárasztó, sok gondot adó tisztemnek betöltését, támogatásukkal, tanácsaikkal lehetővé tették. Fogadják ezért mindnyájan szives köszönetemet, s egyúttal kérem, hogy jövőben se vonják meg tőlem segedelmüket. Istennek lelki-testi áldását kérve egész ref. egyházunkra, egyházmegyénkre, minden egyes gyülekezeteinkre, ezeknek híveire, különösen sok vészt és vihart látott hazánkra, nemzetünkre, hogy a mostani súlyos megpróbáltatásokból győzedelmesen és dicsőséggel bontakozzék ki, kiváló tiszteettel maradtam Lábodon, 1917. február 15-én A nagyt. és tek. egyházmegyei közgyűlésnek alázatos szolgája Nagy Lajos esperes.