A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. március

— 14 — Azt hiszem teljesen felesleges őrizni azon iratokat, amelyek az idő túlhaladottsága miatt értéküket teljesen elveszítették. Kérem ezeknek selejtezését. Ilyeneknek gondolom a pályájukat megfutott, s minden egyháznál bejegyzett körleveleket. Évenként van 20—25 körlevél. Ezeknek hosszú éveken keresztül összegyűjtése s megőrzése egy egész szekrényt vesz igénybe, amellyel nem rendelkezem. Azután a választók névsorát. Ezek minden évben újból állíttatnak össze, tehát az előbbi évekből származók semmi értékkel nem bírnak, idejüket multák, s azt hiszem, nincs is rájuk szükség. Kérem kimondani, hogy a körlevelek és a választási névjegyzék bizonyos idő multán — mondjuk — 5 év múlva, esetleg később is kiselejtezhetők. Kegyeletes megemlékezés. Nincs olyan gyülésünk, amelyen nem kellene kegyeletes érzelmeinknek is kifejezést adni. Nincs olyan összejövetelünk, hogy kedves halottainkró' ne kellene megemlékeznünk. Mert az enyészet angyala szakadatlan munkásságban van, nincs pillanatnyi pihenője. Bármily kicsiny a mi testületünk, minden rövid félévben meg kell hoznunk az áldozatot a mulandóság oltárán. Az elmúlt közgyűlés óta is vannak halottaink. Egy ifjú hős hullott a porba az ádáz harcban, a szülőknek reménysége; s egy megaggott s az élet terhei alatt megfáradt s leroskadt munkás tért nyugovóra, a család feje, kenyérkeresője. Meg kell állanunk bemohosult sirhalmaik mellett, s az elismerésnek, kegyeletnek örökzöld koszorúját kell azokra bánatos lélekkel, fájdalmas szívvel elhelyezni. 1. Vecsey Géza hadapród jelölt, szabási ref. tanitó mult évi augusztus 7-én, 16 hónap óta harcztéren léte után, 23 éves korában az oroszok elleni harcban, egy golyótól szivén találva elesett. A közeli falucska iskolájában ravatalozták fel, s augusztus 8-án d. u. 5 órakor Jenő bátyja temettette el egy lelkész, egy orvos és néhány honvéd kíséretében. Így szól a rövid, de minden fájdalmat magában foglaló gyászjelentés. Van-e, kinek szive meg nem dobban hangosan elolvasására ? Van-e, aki egy könnyet nem ejt arra a sírhalomra, mely alatt az ifjú hős nyugossza örök álmát kemény harczok után ? Értünk szenvedett, értünk halt meg, viruló ifjú korában. S ha meggondoljuk, hogy a boldogult ifjú alig pár évvel ezelőtt indult el szép reményekkel tanítói pályáján, s hogy a nagy családdal biró, sok gyermekkel megáldott s most megtört szivü szülőknek, — akik sok nélkülözések s küzdelmek után bocsátották szárnyra — drága kincsük, boldogságuk volt : nem lehet meghatottság nélkül gondolni szomorú sorsára, s arra a mély bánatra