A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. március

— 6 Van ismét királynénk, fenkölt lelkű, könyörületes szivü, angyali szelidségü, jóságos ifjú nő. Amióta boldogult Erzsébet királynénk Ö Felsége eltávozott közülünk, két hosszú évtizedig voltunk árvák anya nélkül. Mély gyászt hordoztunk azóta, szomorú elhagyatottságban éreztük magunkat védangyalunk nélkül, akinek szive együtt dobogott gyermekei szivével, akinek meleg kebelén boldognak éreztük magunkat; jó és balsorsunkban ő volt a mi vigasztalásunk és reménységünk. Most levetettük a gyászt s felöltöttük a mi ékességünknek ruháit, mikor ifj.u királynénk megkoronáztatott s nekünk édesanyánkká, nemzetünknek őrző angyalává lett. Együtt örül gyermekeivel a boldogság napjain, s együtt bánkódik velünk a sorscsapások idején, s ha jőnek szenvedések, jótékony kezeivel törli le a hulló könnyeket nemzetének bánatos arcáról. Áradjon istennek minden áldása az uj királyi párra, gyermekeikre, s az egész felséges uralkodó családra Teljesedjék be szivüknek minden vágya, leiküknek minden óhajtása. Szaporítsa meg az Ur esztendeiket, hogy hosszú időn át uralkodván boldogítsák országaikat, s emeljék a jólét legmagasabb fokára népeiket. A koronázás napján, minden egyházunk templomaiban hálaadó istenitisztelet tartatott, megemlékezve e nagy nap jelentőségéről s istennek áldását, kegyelmét kérve a megkoronázott főkre, s egész felséges családjukra. Fájdalom, hogy ezt a szivet lelket gyönyörködtető szép képet elborítja az a vihar, melyet a világháború korbácsolt fel az egész óvilágrészben, s pusztító erejével söpri el a civilizátiónak nagy fáradsággal és áldozatkészséggel alkotott minden áldásos intézményét. Azt hittük a háború 3-ik esztentendejében, hogy majd lankadni fog a háború tüze, nem merve még gondolni sem arra, hogy ily hosszú ideig fog tartani az öldöklés. Csalatkoztunk. Ujabb lángok törtek ki a világégésben. A mult év nyarán ismét egy ujabb barátságos, sőt szövetséges állam tört ellenünk, a szomszédos Románia. Hitszegését még fokozta azzal, hogy nyíltan kijelentette a hadüzenet alkalmával, miszerint csak azért jön ellenünk, mivel már képtelennek tartja az ellenállásra országunkat, s nem akar az osztoszkodásból kimaradni, s olcsó dicsőséggel, s semmi véráldozattal akar ujabb területeket szerezni a mi testünkből. A háború folyamata ismeretes; országának kétharmad része kezünkben, birtokunkban van. Kormány és király idegen országban bujdosik. Elvette méltó jutalmát. Jó, hogy több barátunk és szövetségesünk nincs. Ez volt az utolsó. Ellenségeinkkel majd csak megbirkózunk valami módon, a magunk erejével s istennek segedelmével.