A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

háborúságnak erős és nyomasztó kihatása van egyházi életünk minden nyilvánulására, meg kell emlékeznünk róla most is, amikor egyházi és iskolai ügyeink elintézésére gyülekeztünk össze. De másfelől kötelességünk is, hogy bizonyos időszakokban megállva, a felettünk elviharzott napokra visszatekintve, Istennek kegyelméért és támogatásáért hálákat adva elmondjuk mi is Sámuel prófétával: „Mindeddig segítségül volt nekünk az Ur". Annyival is inkább, mert hiszen szemmel látható, kézzel fogható a háborúnak minden mozzanatában az Urnák karja, a mely felmagasztal vagy megaláz, áld, vagy sujt, a szerint a mint az Ő bölcsessége jónak itéli. És szinte csodálatos, hogy a miképen a természeti és erkölcsi világban lefolyt jelenetek odavezetnek a bibliához, ugy ennek a háborúnak kimagasló eseményei is szinte önkéntelenül oda vonzzák figyelmünket. Csak egyet említek, a legutóbbi nagy tengeri katasztrófát. Mintha ezzel már ismerősek volnánk. Izrael népe elindul — megszabadulva a legkinteljesebbb rabszolgaságból — a Kanaán földje felé. Faraó király, a zsarnok, visszaakarja terelni, újra rabigába hajtani. Utánuk megy egész seregével. Az Urnák népe megrémülve „beméne a szárazon a tengerbe, miután a vizek kétfelé váltak. És az egyptomiak követvén őket, utánuk menének a tengerbe, Faraónak minden lovai, szekerei és lovagjai, de az Ur berekeszté őket a tengerbe . . . Megtérének a vizek és elboriták a szekereket, a lovagokat és Fáraónak minden seregeit, csak egy sem maradt bennök" . . . Igen, az Ur karja választá szét a vizeket, és az Ur karja rekeszti be az ő népe ellen hadakozó zsarnokot egész seregével a tengerbe. S most a háborúnak furiája, a sötét és álnok lelkű Kitchener, aki minden békének megrögzött ellensége volt s egyedül ő akadályozta a békés megegyezést, elindult, hogy utánunk kerülve ránk zuditsa legádázabb ellenségünket s ime az Ur berekeszti őtet a tengerbe, elboritá egész seregével és törzskarával együtt ugy, hogy „csak egy sem maradt bennök". Vajon nem meglepő ez a hasonlatosság? Nem vezet-e oda a bibliához s nem látjuk-e aláírva e sötét kép alá ezeket a megdöbbentő szavakat: „Ekkép vesszenek el mind a te ellenségeid Uram"! (Birák K V. 31. v.) Tengerbe vesztek tehát az Ur népe ellen hadakozók. S ennek a rettenetes katasztrófának ugyanazon módon, szó és betű szerint való megismétlődése igazolja, hogy mint ezredévekkel ezelőtt, ugy most is az Isten intézi a népek és nemzetek sorsát s annak bizonyságául szolgál, hogy „mikor az Urnák Ítéletei vannak e földön, az igazságot megismerjék a föld lakosai". (Ezsaias XXVI.-8.) Bárcsak ismerné meg a világ ezt az igazságot s ne feledné el soha az irás ezen szavait: „faj ozoknak, akik biznak az ö szekereikben, mert sokak, és az ő lovagjaikban, mert felette erősek, de az Urat nem ismerték meg. Feltámad az Ur a gonoszok háza ellen és azok ellen, akik segítségül vannak a hamisság cselekvőinek."