A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. június

Nagyt. és Tek. Egyházmegyei Közgyűlés! A világháború még nem szűnt meg. Most ennek a jegyében élünk. Érzelmünk, gondolatunk mind ide vonzanak. Bárhol járunk, kelünk, akármit beszélünk vagy cselekszünk, mind és mind a háborúhoz vezet. Annak esélyeit fontolgatjuk, eredményeit szívszakadva várjuk. Nem tudunk tőle szabadulni. így vagyok most én is. A múlt tavaszi közgyűlésen elsoroltam ennek — az egész világon dúló — háborúnak indító okait, hét hónapi küzdelmeit, a hitet, amely erőssé tett, az istenbe vetett bizalmat, mely bátorított, a nagy szövetséges birodalom s annak hatalmas fejedelme iránti hűségünket, s a reménységet, melyet a végső dicsőséges győzelembe vetettünk, s most, mikor tollal fogtam esperesi jelentésem megírásához, megint csak oda vonzott ellenállhatatlanúl valami benső vágy, hogy ezt a nap alatt levő dolgot említsem újra, beszéljek róla. De ujabb okom is van reá. Két fontos körülmény. Az egyik az, hogy akkor, a még egyenlőtlen, számban sokkal nagyobb túlsúlyban levő ellenséggel szemben, gyengébbek voltunk, visszaszoríttattunk, sőt annyira lenyomattunk, bogy hazánk szent földjének porait tiporták vad csordák lábai! Csak a reménység élt bennünk s ez adott erőt; minden ellenséget legyőző erőt; minden hatalmat megdöntő erőt; szemben a szintén reménykedő, elbizakodott ellenséggel. Csak a reménység tartotta bennünk a hitet, hős katonáink vitézségébe, kitartásába, szent lelkesedésébe vetett reménység és az Isten iránt való rendíthetetlen bizodalom, hogy eljön még az idő, mikor lerázzuk ellenségeinket, megtisztítjuk hazánkat tőlük, s az ifjú Dávid fog újra tombolni Góliáthnak porba hullott óriás testén! Akkor, a legválságosabb időkben mindnyájunknak ajakáról ez a sóvár kívánság szállt el, Jób pátriárcha szavaival: „Oh vajha az én reménységem megadná az Isten (VI.8.). Most pedig alig 4 hónapra megvalósúlt hő óhajtásunk, mert beteljesedett a Példabeszédek könyve Írójának ez a mondása: „Az igazaknak reménységük örömükre vagyon, az istenteleneknek várakozásuk pedig elvész". (X. 28.) Mily csudálatos fordulat! Mily káprázatos változás! Hazánk földjéről eltakarodott az ellenség, az elhódított tartomány nagy része vissza-