A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. június
— 13 — de azoknak leszármazottjait, családjait mindig emlegette s emlékezetében fentartotta. Szép és hosszú életpályája zavartalan volt. A bizalom, a tisztelet fokról-fokra emelte ifjúkorától kezdve, az élet késő alkonyatáig. A kicsiny bölcsőből, az egyházi rend minden fokozatain keresztül a püspöki székbe; az egyszerű tanítói lakból, a tudomány birodalmában, a magyar tudományos Akadémia diszes csarnokába, s a kis kálvinista szegény gyermeket, a társadalmi téren, az egyszerű tanítói lakból a magyar főrendiház fényes palotájába! Ragyogó életpálya! Áldott, megszentelt élet! S mikor pályafutásának legmagasabb pontjára emelkedett, boldogságának egéről lefutott egy csillag, boldogságának fényes csillaga! A hűséges házastárs, a hiven szerető feleség, éltének védangyala eltávozott oldala mellől ezelőtt félévvel, s itt hagyta rideg magányban. A hosszú, 57 évi együttlét alatt a két élet eggyé lett, — amint mondani szokta borús özvegységének idejében, — ennek nem lehet elszakadni. Nem is szakadtak el, sem az életben, sem a halálban, sem az örökkévalóságban! Felkereste házastársát, hogy vele végnélkü i boldogságban éljen. . . Gyásztisztességtétele őszinte és mély részvét mellett ment végbe folyó hó 20-án; az egész ref. egyháznak minden kerületéből, az ág. ev. egyház, a képviselőház, a főrendiház képviselőinek s a gyászbaborult kunszentmiklósi egyház nagyszámú hiveinek jelenlétében. Egyházmegyénket és csurgói főgymnáziumunkat mint egyházmegyénk esperese képviseltem temetése alkalmával. Legyen áldott, legyen felejthetetlen szép emlékezete! A közgyűlés mély meghatottsággal hallgatta esperes urnák gyászos jelentését egyházunk fénylő oszlopának, főt. és mélt. Dr. Baksay Sándor dunamelléki püspök urnák szomorú haláláról. Az Urnák kegyelme őrködjék síri álma felett. 6. II. Vilmos német császár ő felségétől egyházmegyénk üdvözletére a következő válaszleirat érkezett:
