A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. június

— 39 — az — ismétlem — előlegezett bizalom kiérdemlése lesz egyedüli és legfőbb törekvésem. Teljes tudatába annak, hogy a most elfoglalt tisztség Egyházunk fontos, mondhatom vitális érdekeit szolgáló, s igy kiváló tulajdonságokat igénylő nehéz feladatot ró a tisztség viselőjének vállaira, őszintén be keli vallanom, hogy a megtisztelő választás ténye felett érzett igaz örömömet nem kis mértékben homályosította el az aggódás érzése, vájjon a szükséges kiválóság hiányában megtudok-e felelni annak a várakozásnak, mellyel velem szemben egyházunk minden tagja joggal viseltetik. S hogy ezen jogos aggodalom dacára a felkínált terhes, de emellett embertársaim megbecsüléséből és megtisztelő bizalmából elnyert, tehát legszebb tisztség, elfogadása mellett döntöttem, annak egyedüli oka az, hogy az imént szükségesnek jelzett kiváló tulajdonságok teljes hiánya mellett is rendelkezem Istenem jóvoltából egy oly tulajdonsággal, egy oly erővel, mely mint azt a világtörténelem tényei tanúsítják, s mint azt az evangélium tanai hirdetik, minden időben, a legválságosabb pillanatban is, alkalmasnak bizonyult a lagelhárithatatlanabbnak látszó akadályok, ellentétek legyőzésére, megszüntetésére.. Ez a tulajdonság tisztelt Uraim a szeretet érzése, ez az erő a szeretet hatalma. Az én vallásom a szeretet vallása, az én szavam a szeretet szava, az én hangom a sziv hangja. Ezzel a hatalmas érzéssel foglalom el az Egyházmegye gondnoki székét, ezzel a szóval, ezen a hangon köszönöm Önöknek Uraim, hogy ezt a széket, ezt a szép, de terhes tisztséget elfoglalnom engedték, sőt azt mint Egyházunk hü fiának egyenesen el nem hárítható kötelességemmé tették. Kálvinista családom közel négyszázados tradíciója, kálvinista szüleim gondos és szeretetteljes, vallásos nevelése és katholikus hitvesem példás vallásossága, melynek legfőbb ereje a legnagyobb vallásos türelemben és minden vallás, különösen az én vallásom igaz tiszteletében és megbecsülésében