A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

12 tással, hogy az időközben vagy özvegy mellett szolgáló segéd-, vagy helyettes lelkész nem kapja meg a félév időtartamára a stólát, mig a lelkészek mellett szolgáló segédlelkészek ezentúl is megkapják, vagy a káplán-fizetésből a stóla felét kiveszi, s ezentúl őket abban nem részesiti egyházmegyénk. Itt oldható meg az a kérdés is, hogy mit nevezzünk palástdíjnak ? Egyházmegyénknek van 1881-ben jk. 37. p. a. egy szabályrendelete, mely szerint stólánk (palást-dij ?) a keresztelési, eskétési és temetési dijakat állapítja meg, keresztelés alkalmával a pennaticumot is. Utóbb 1885. jk. 180. p. a kimondotta az egyházmegye, hogy a mindennemű kiadványokért járó dij is — mint stóla — felerészben a káplánokat illeti. — Kérném megállapítani, hogy mi a palástdíj ? Ide vonhatók-e a kiadványokért járó dijak is ? Az idézett t.-c. 78. §-a értelmében, ahol özvegy és kiskorú árvák maradtak hátra a lelkész után : ott a kegyeletiidő javadalmának fele az özvegyet, másik fele pedig fejenként egyenlő részben a kiskorú gyermekeket illeti. — Mi lesz az eljárás azon esetben ? Rá lehet e bizni a kiskorúak részét is az özvegy édes anyára, vagy a kiskorúak nevére pénzintézetben helyezendő el az összeg, avagy az árvaszékhez beszolgáltatandó ? Mert ha ezen rendelkezést meg akarjuk tartani, aminthogy meg is kell, — akkor az árvák részét külön kell kezelni, s elhelyezni. Kérek intézkedést, nehogy adandó alkalommal kellemetlenségek merüljenek fel, de másrészről, hogy az árvák érdekei is megóvassanak. A 79. §. értelmében a munkaképtelen, nyomorék gyermekek kiskorúaknak tekintvén, kinél, hol helyeztessék el ezeknek része ? Erre nézve is kérem az egyházmegye bölcs intézkedését. A 80. §. rendelkezését alig lehet érteni, mert nem létező alapról beszél. Ez a szakasz azt mondja, hogy a segédés helyettes lelkész lakásáról és ellátásáról azok tartoznak aránylagosan gondoskodni, kik a kegyeleti időre eső, illetőleg időközi lelkészi javadalmakat élvezik ; tehát az özvegy, vagy ha ez nem votna, az árvák. Azonban pénzfizetését a törvényben megállapított 240 koronát, — illetve félévre 120 K a kongrurás lelkészek özvegyei vagy árvái nem fizetik, hanem azt fizeti a káplántartási átalány. — Tudtommal káplántartási átalány erre nincs, hanem van a segédlelkészek-