A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 37 — küldendő. Bár nem volna kötelességem - mert a törvény nem irja elő — mégis minden év ápril havában figyelmeztettem a presbvtériumokat és felhívom őket ezen kötelességük teljesítésére mégis a leghosszabb határidőig, jun. 30-ig fele sem érkezett be ezen választói névjegyzékeknek, s igy kénytelen vagyok 40—50 sürgető levelet küldeni szét, s jul. hóban kérnek rovatos iveket a névjegyzékhez. Elképzelhetetlen hanyagság, közönyösség, a mi a törvény megrontása mellett, az esperesnek rengeteg sok munkát ad a sürgetésekkel és a nyilvántartással. Kérem a nt. és tek. egyhm. közgyűlést, legyen szives kimondani, s határozni, hogyha valamelyik egyházból a választói névjegyzék jun. 30-ig be nem érkeznék, oda az esperes bizottságot küldjön ki annak elkészítése céljából, a presbytérium költségére; me<"t ezen határozat nélkül — nem lévén semmi megtorló más intézkedés ezen munkálat több egyházból nem érkezik be, még december hónapig sem. Igen sajnálom, hogy ezen kérés>el alkalmatlankodnom kell, de más módot nem tudok kigondolni ennek orvoslására. Kérem a jövő esztendei rendes közgyűlés helyének megállapítását, Sötét borongó gyász ül egyházunk egén; gazdag aratása volt a halálnak, ez év avaszának rövid 2 hónapja alatt. Mintha csak eme parancsolatot vette volna az enyészet angyala: „indítsad sarlódat és arass, mert eljött a te órád, hogy arass," ugy vágta a gazdag rendet a nagyok és kicsinyek, az erősek és gyengék, a vezérek és egyszerű közkatonák között s mind ezen veszteség részint közvetve, részint közvetlenül egyházmegyénket érinti és sújtja. Alig hogy elvesztettük ref. egyházunknak fejét, a convent egyházi elnökét, amaz istenfélő ősz pátriárchát: sorba következtek utánna vezértársai s közöttük az isten országának hűséges munkásai. Bizony elmondhatjuk lelkünknek keserűségében „Eljött a halál a mi ablakainkra, bej ölt a mi házainkba." 1) Valamint az élők, ugy a halottak közt is legnagyobb volt Báró Bánffy Dezső, ki szép és nemes tettekben gazdag, áldásos életét ez év május 24-én fejezte be s az Urban csendesen elszenderedett 68 éves korában. Conventünknek világi elnökét, ref. egyházunknak egyik legerősebb oszlopát, törhetetlen lelkű, bátor vezérét vesztettük el benne. Hatal mas volt, mint a százados tölgy, vasnál keményebb szervezete, kitartó ereje, SZÍVÓS egyénisége még sok esztendőket igért neki és mi igazi benső örömmel igazi büszkeséggel tekintettünk reá, mint vezérünkre, örállónkra, bizván