A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július
- 17 — az államsegély adná, mert a Kistamásiak fizetik a 10 0|o-ot és személyi adót. Erre azt felelték. így nem kell a bér, hanem 10 OjO-on és személyi adón felül fizessék a házbért a Kistamásiak, hogy azoknak adójuk több legyen, mint a Nemeskeieké. Ebből látszik, hogy a személyes ellenszenv nem engedi a békesség teljes helyre állását. S majd ha a lelkész lak renoválásra kerül, — a mi soká nem maradhat, — akkor fognak az ellentétek jobban kiélesedni, s a vége az lesz előbb utóbb, hogy el kell válniok. Most már sajnálják, hogy nem fogadták, el az esperesi egyezséget. De ha alkalom kínálkoznék újra, hogy azt elfogadhatnák, azt hiszem akkor sem kell nekik, mert békességben lenni egyátalán nem akarnak. Orciban is vannak bajok ; eltekintve az erdő ügytől, a melynek csak is birói uton lehet vége, illetve csak igy lesz rendezhető, az is sok kellemetlenséget esetleg kárt is okoz, hogy a templom renoválás miatt, nagy perbe bonyolódott az egyház a vállalkozóval, mert a szakértők véleménye szerint a vörös réz tetőt le kell bontani, s egészen újból kell befedetni. Mi lesz a vége a pernek, azt előre nem tudhatjuk de az egyháznak semmi képen nem lesz előnyére. A többi gyülekezeteinkben fontosabb esémények nem merültek fel, s ha volt panasz, vagy sérelem, az sikerült elintézni. I. Valláserkölcsi élet. A valláserkölcsi életben, mint általában a társadalmi életnek minden terén, valami csudálatos zsibbadás eszlelhetö. Fásult közönyösség szelleme tartja jogva a lelkeket. Ugy látszik, mintha a vallásosság, hitélet nyilvánulásai is inkább szokásból folynának, nem pedig a hivő lélek nemesebb érzelmeiből. A magán és társadalmi életben folyton szaporuló rossz szokások és bűnök nem tudnak elszigetelve maradni, hogy azok be ne csúsznának az egyházi életbe, s ezek fertőzik a lelkeket. Igazi vallásosságot, isteni félelmet, hitbuzgóságot már, ugy tetszik, csak a megaggct, öregeknél találunk, a kiknek szive lelke ifjuságuk idején nem lett megmételyezve a bűnök által. A mostani fiatalság már megindult azon az uton, a melyről azt mondja az irás „vagyon oly ut, mely igaznak látszafik] az emberek szemei elöft, de a melynek vége a halál utja." Általános a panasz, hogy a fiatalság melynek egyházunk íentartó elemének, oszlopának, kellene lenni a jövendőben, 2