A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. augusztus

- '9 dermedve állt vele szemben, aránytalanul kisebb ereje érzetében. Semmit sem tehetett. Csak várt és a híveket ébresztette a nagy veszedelem felismerésére. Zörgetett ugyan, a hol lehetett, de fájdalom, ott is ellenféllel találkozott. Fokozta az aggodalmat, hogy nyilván való dalog volt az, miszerint pusztán és egyedül, minden más mód kizárásával, annak csak teljes egészében való visszavonása orvosolhatja a bajt. De reménykedtünk, mert a multak története azt tanítja, hogy a hol legnagyobb a veszedelem, ott van legközelebb az isteni segedelem, a ki csudálatos módon, láthatatlanul, titkon működik lelkével a keblek világában. Ime hazánk róm. kath. klérusa, irányítva a felvilágosodott, békességes érzelmű tagjaitól, maga lépett közbe a szentszéknél és pedig nem az encvklika megváltoztatása, módosítása, enyhítése, hanem határozottan annak teljes visszavonása érdekében. És volt eredménye. Az encyklika visszavonatott. Ez által ismét helyre állt a nyugalom, kezdett visszatérni a békesség és az izgatottság megszűnt. De csak pillanatnyira. Mert ime ugyan az a magas klérus, a melyik a békességet, igazságot, méltányosságot keresve járt közben a szentszéknél, most ismét megragadva a harcnak paizsát, sikra száll a maroknyi és a magára hagyott protestantizmus ellen! Igen, mert a szentszéknek <Provida eonstitutio» cz. dekrétumát, melylyel a Jíe fernere encyklikát visszavonta, olyan instruktiokkal, olyan utasításokkal látta el, a melyek alig egyeztethetők össze a vallás méltóságával és a lelkiismereti szabadság fogalmával. Nem akarom ezen utasításokat részletezni, mert hiszen azok egyházi lapjainkbak közöltetettek s azt hiszem azokról bir tudomással az egész lelkészi kar, a melynek kötelessége egyházunk érdekeit megvédelmezni s híveinknek lelki nyugodalmát megszerezni és megerősíteni. Ezen utasítások egy része olvan, a mely ellen nemcsak a prot. egyháznak, hanem a magas kormánynak is tiltakozni kellene, mert az az ő felsége a király által szentesitett, tételes törvényekbe is bele ütközik. Azt hiszen, ez meg is fog történni, mert hiszen ez nem egy vallásfelekezetnek, hanem az egész országnak érdeke: nevezetesen törvényeinknek megtartása. Azonban nekünk is résen kell állani hogy ott, a hol a törvények teljes védelmet nem nyújtanak, satá hatáskörünkben, szellemi téren, a lelkiismereti szabadság fegyvereivel ezt a támadást a mennyire lehet megbénítsuk s visszaverjük.