A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. december

colt prot. papjainkkal. Mikor a nemzetnek szabadsága, alkotmánya odavonult a tételes torzvallásoknak kicsinynek látszó, de mégis bevehetlen várába s ott várta a szabadulásnak pirkadó hajnalát. Épen ezért a ref. lelkészi karnak egyesülése, tömörülése nem pusztán felekezeti akció, mert igaz, hogy vallásunkat is védelmezni kell, hanem a nemzet szabadságának, függetlenségének, alkotmányának, illetve a nemzeti társadalomnak is védelme. Inkább örülni kellene minden nemesen érző magyar hazafinak, bármely felekezet kebelébe tartozzék is, midőn a ref. lelkészi kar, a legutolsó órában a cselekvés terére lépett. Azzal soha és senki nem vádolhatta meg a ref. lelkészi kart, hogy valaha, bármiben a maga hasznát kereste volna; nem álliihatja senki — honárulás bűne nélkül miszerint a ref. lelkészi karnak törekvése, harca, küzdelme a magyar nemzet érdekei ellen folyt volna valaha. Alig van nemzet e világon, hol a vallás és lelkiismereti szabadságért való küzdelem annyira összeforrott volna a nemzet szabadságának nagy harcaival, mint épen nálunk. Innét van az, hogy ezekben a nemzeti küzdelmekben mindig felekezeli harcot láttak és a prot. egyházak hi vei szenvedték a végtelen nyomort, a vértanú halált. Ez sajátságos viszonyainknak következménye, a miről nem tehetünk. De azért nem szabad megrettenni, félre vonulni, hanem ha el akarjuk nyerni amaz örök élet koronáját, meg kell harcolnunk ama nemes harcot. Méltóztatnak ismerni a lelkészi congresszusnak azon határozatát, mely szerint a ref. lelkészi kar az 1848. XX. t. c. teljes végrehajlását kívánja. Nem hiszem, hogy volna olyan t niber, a ki egy meglevő, sőt már régóla meghozott törvény végrehajtásának kívánságát bűnnek tartaná. És ha esetleg ezen törvény végrehajtása másnak érdekeibe ütközik, arról mi nem tehetünk. Ez nem a mi dolgunk. Hiszen ha nem hajtható'végre az olyan törvény, mely bárkinek érdekeit sérti: akkor felesleges a törvény, híjában való a törvényhozó testület. A törvény előtt meg kell hajolni, s ha nem, meg kell törni az egyesek, vagy egyes osztályok különleges érdekeinek. Arra való épen a végrehajtó hatalom, hogy a törvényt vagy hajtsa végre, hogy az a mennyire lehetséges — az érdekeknek minél kevesebb sérelmével történjék. Napról napra fordulnak elő vallássérelmek, a melyek megtorlatlanul maradnak, a törvény ellenére, annak lábbai tiprásával s ha rendelettel leendő gyors in ézkedést kérünk, akkor az a vá-