A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. december

17 6. a hasznos jogok és 7. a teher kimutatását, azon iveken, a melyeket a főt. és mélt. püspök ur küldött szét minden anya- és leányegyháznak, hozzám legkésőbb dec. 30-ig küldjék be. Célszerű lenne azért az egyháznak é.i számadását dec. 26-án lezárni, igy a munkálat pontos lehetne. Ugy is alig van egyházainknak ez időtől kezdve uj évig bevétele és kiadása. Egyh. törv. értelmében III. t. c. 6. második bekezdés ezen munkálatot az előző év második felében köteles a presbyterium elkészíteni és az esperesi hivatalhoz beterjeszteni, hogy az egyhmegyei közgyűlés által is megvizsgálva és helyben hagyva legyen, s ennek megtörténte után egy másod példányt kell róluk szerkeszteni az esperesi levéltár számára. 1 számadási naplómásolatokat pedig kérem 1908. év január 31-ig beküldeni, hogy a tavaszi közgyűlésig legyen ideje a számvevőszéknek azokat felülvizsgálni. A nyugták és ellen nyugták is csatolandók. Szomorodott szívvel jelentem, hogy nt. és nagys. Nagy Gedeon ur, a diósienöi egyháznak hitbuzgó lelkésze, a drégelpalánki egyházmegyének évtizedeken keresztül volt esperese, a dunántuli egyházkerület esperesi karának nestora ez év őszén életének késő alkonyán jobb létre szenderült. A nagy veszteség miatt, a mely nemcsak a drégelypálánki egyházmegyét, hanem egész kerületünket, sőt magyarhoni ref. egyházunkat érte, mert az anyaszentegyház kertjében hűséges munkás, kormányzat terén bölcs vezér, a társadalom terén kimagasló alak volt; ugy a magam, mint egyházmegyénk részéről, az egyhmegye h. esperesénél fájó részvétünket kifejeztem. Egyházmegyénket is felkereste az enyészetnek öldöklő angyala, a haláí. Folyó hó 27-én költözött el a tanitói kar kebeléből, Vermes Lajos patczai tanitó ur, éietének alkonyán, hü és nemes pályafutása után, át vaságra hagyva kisded családját és a gyülekezetet, melyben több éven át volt a kicsinyeknek oktatója és az isten igéjének hirdetője. Legyen áldás emlékezetén! A mély gyászba öltözött özvegyet és árvákat vigasztalja meg az Isten, ki az özvegyeknek őrizője, s ;ÍZ árváknak édes atyja, a pásztor nélkül maradt gyülekezetre pedig árassza az ö kegyelmének gazdagságát, adjon neki bölcs .iktatót és igehirdetőt, hogy legeltethesse az ö nyáját tovább is az evangéliumnak kies mezején. 2