A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. augusztus
— 81 — ségek kizárólagos kezelésében (már t. i. a mennyire lehet) az öszszes ingatlanoknak haszonélvezetét vagy haszonbérét és az esetleg létező tőkék kamatát. Nevezetes és a tanítókra nézve előnyös ujitása az uj egyh. törvényeknek az, hogy a beteg tanitó helyettesének és az elhalt tanitó helyett működő ideiglenes tanítónak fizetése az egyh. község pénztárát terheli. (31. 32. §.) Tagadhatatlan, hogy a törvénynek ez intézkedése uj terhet ró a gyülekezetre, de az uj és a réginél jóval könnyebb adózási rendszer mellett, mérsékelt pótadó kivetése és beszedése által nem lesz elviselhetlen ez a teher. Az állam is segit emelni oly arányban, a mennyiben a rendes tanítói fizetést segélyezte. Itt azonban előfordulhat az a meg nem engedhető eset, hogy a nyugdíjba menni szándékozó tanitó orvosi bizonyítvánnyal is erősített betegség cimén egy évi szabadságot vesz magának csak azért, hogy nyugdíjigényét növelje két percenttel az egyh. község 600 esetleg 700 koronányi megterheltetésével. Legnevezetesebb tanügyi intézkedése az uj törvénynek a VI. t. c. 34. §-ában van befoglalva, a hol a rég óhajtott és meg is érdemelt fizetés-javitásként a tanítói fizetés minimuma 800 koronáról szerény 1000 koronára emeltetett; a korpótlék pedig öt izbeli 100—100 koronában állapíttatott meg. Ezen intézkedésnek a korpótlékra vonatkozó része azonban két hiányosságban szenved: Először is nem határozza meg, hogy a korpótlék hány éves ciklusok szerint emelkedik. Másodszor, ellenkezik az állami ugyanezen tárgyú törvénynyel, a mely 5—5 évi ciklus szerint 6 izben összesen 1000 kor. korpótlékot rendel a tanítónak s a korpótlék ilyetén kiszolgáltatását kötelezővé teszi az iskolafentartó egyh. községekre nézve is. Melyik törvényt töltsük be a kettő közül ? Természetesen az államit, már csak azért is, mert ez az erösebb és e mellett biztosan reménylhetjük, hogy az állam segítségül jő a mi erőtlenségünknek, csak folyamodjunk hozzá. Nem hagyhatom említés nélkül azon körülményt sem, hogy az uj egyházi törvények (I. t. c. 49. e, 61. e, 83. §.) a mikor a tanítóknak képviseletet biztosit az egyh. megyén, kerületen és a zsinaton, ugyanakkor kizárja őket a konventből, illetve a konvent tagjai közt nincs emlités tanitó képviselőről. Ezek után az állami 1907. XXVII. t. cikkről nem sok meg6