A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. augusztus

leményen van, azért észrevételeimet megteszem törvényeinknek helyes értelmezése szempontjából. A törvény II. törv. cikk VI. fejezete szól a Jdegyeleli időről. A 75. §. szerint az özvegyi (csonka) és kegyeleti év jelenlegi rendszere mind az öt egyházkerületben eltöröltetik, s az uj intézkedésnek a törvény kihirdetéséről illetve életbeléptetéséről számított, tehát az 1907. aug. 1-től legkésőbb 5 év alatt életbe kell lépni; de hozzá teszi »önként értetődvén, hogy a törvény életbe 'épte előtt szerzett jogok 5 év multán is érintetlenül maradnak« . . A 76. megállapítja, hogy a kegyeleti idő a lelkész halála napjára következő hónap elsejétől számított fél esztendő. A főt. egyházkerület 1907. apr. 30-án Pápán tartott kgy. jk. 32. c., 27. §. alatt kimondja, hogy a szerzett jogokat érinteni nem kivánja — (mert a törvény szerint nem is lehet) az eddigi állapotot a törvényben engedett 5 évig fentartja és a jelen törvény intézkedéseit csak ezen 5 év lejárta utáni időre alkalmazza teljes mértékben. Méltóztassanak vizsgálni a törvény rendelkezéseit, nincs kimondva határozottan, mi ez a »szerzett jog«. Az-e ami megilleti az özvegyet, ha férje a törvény életbe léptetése előtt meghal akkor, mikor a csonka és kegyeleti év tul megy ez idő ponton, s igy a törvény ezt nem érinti, hanem megmarad; vagy az, a mit a már rendes lelkész megszerzett magának eddig, vagy megszerez még a törvénynek életbe léptetéséig. Mert szerintem minden lelkész, aki a régebbi törvények hatálya alatt családot alapított, megszerezte akkor azt a jogot magának, hogy házastársa — ha özvegy lesz, — élvezni fogja a csonka évet és a kegyeleti esztendőt. A ker. határozat nem mondja ki világosan, hogy mit ért e kettő közül »szerzett jog« alatt. Tudjuk jól, hogy a lelkészek nincsenek ugy javadalmazva, hogy vagyont gyüjthetnének, épen azért volt helyes és méltányos a régi törvény rendelkezése, hogy a csonka és kegyeleti év maradjon meg az özvegynek, mert ez idő alatt pár ezer koronát szerezhet magának, ha a javadalmazás 3—4 ezer koronára emelkedett. Mert egyszerre megfosztani az idősebb lelkészek özvegyeit ezen jogtól nem tartom sem igazságosnak, sem méltányosnak. Érteném akkor, ha az özvegyek a gyámáldából legalább annyi segélyt nyernének, hogv abból tisztességesen megélni tudnának, de 500 J ' O J <S O ' koronából ez lehetetlen. Elvenni tőlük, a mit szerezhetnének, megfosztani attól, amihez eddig joguk volt, nem szabad.