A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. augusztus

— 41 javadalma teljes ellátáson kívül 240 koronánál kevesebb nem lehet, s mivel egyh. megyénkben a szabályrendeletek szerint a jelen időben teljes ellátáson kivüi a segédlelkész fizetése 20o korona és fele stóla, kérek határozatot arra nézve, hogy a 240 korona mellett — mivel ez a minimum - a fele stóla is megmaradjon e vagy eltörültessék ? 9. Kérem a jövő évi rendes kgyülés helyének megállapítását. Nem zárhatom be esperesi jelentésemet anélkül, hogy meg ne emlékezzem egyházmegyénk egy buzgó és lelkiismeretes munkásának, Tóth Sándor nyugalmazott lábodi ref. tanítónak elhunytáról, a ki f. évi jun. 13-án 75-ik életévében távozott közülünk. Nyugdíjba ment 1905 szept. 1-én, s igy 2 évig sem élvezhette, 55 évi terhes, fáradságos és szorgalmatos munkássága után a méltán megérdemelt nyugalmat. Egyike volt azoknak a tanítóknak, a kik még a régi korból megmaradtak, de a kiknek száma — fájdalom — rohamosan hanyatlik ; azoknak az élet késő alkonyára jutott öreg tanítóknak, a kik megfutották a hosszú pályát, megharcolták ama nemes harcot, munkálkodván terhes hivatalukban fáradhatatlan szorgalommal, buzgósággal és szeretettel épitve istennek országát, virágoztatva annak veteményes kertjét ; egyike volt azoknak a régi tanítóknak, a kik hitbuzgósággal ékeskedve, egyházukhoz rakaszkodva, a tanítói karnak és névnek tiszteletet és becsülést szerezve, példányképei voltak a mai fiatalabb nemzedéknek. Mi kik ismertük, tartsuk kegyeletben emlékét, kövessük az ö példáját. A megtört test pihenjen édesen, lelke lebegjen felettünk őrködve, édes emlékezete legyen közöttünk áldott és örök ! Megköszönve mindazoknak szives jóságát, támogatását, kik esperesi hivatalom végezésében segítségemre voltak, annak terheit megkönyitették, tanáccsal szolgáltak s bizony, sokszor kétséges helyzetemben kellő útbaigazítást nyújtottak, s istennek áldását kérve egész prot. egyházunkra, ref. egyházmegyénkre különösen mostani tanácskozásunkra. Nagy lelki fájdalommal jelentem, a nt. egyhm. közgyűlésnek, f. hó 3-án egyházmegyénk és egyházkerületünk egyik világi tanácsbirája s vármegyénknek első tisztv selője, alispánja ngs. Sárközy Béla ur, hosszas és gyötrő szenvedések után, életének delén jobb létre szenderült. Azoknak a nagy ősöknek volt méltó utódja, a kiknek neve letörölhetetlen betűkkel van felirva egyházmegyénk százados történetének lapjain s fögymnasiumunk évkönyveiben, azoknak nyo-