A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. augusztus

— 26 — lom látogatásának jellemzésére, illetve bejelentésére, — hogy a statistika összeállításakor ne kellene annyit fáradni és bajlódni vele. Azt hiszem elegendők volnának, s nincsen olyan gyülekezet, a melyik megfelelő szót nem találna közöttük az isteni tiszteletek látogatásának kellőleg kifejezésére. Jtz egyházhoz való ragaszkodást is mutathatják a számadatok. Elsősorban van itt az áttérés és kitérés. A múlthoz képest elég szomorú ; a mult évben volt áttérő 37, kitérő 29. Most roszszabb az arány, mert a mult évben hozzánk áttért 20, kitért tőlünk 31. Legnagyobb számban vodak kitérők Kaposváron, hol 12, és Kaposméröben, hol 4-en távoztak közülünk. A többi 15 egyén 13 egyház közt oszlik meg. Az arányra névzve kedvezőtlenebb az, hogy az áttérők közül 6 Istvándiban volt. Örülünk rajta, hogy vissza jöttek, de ezek — azt hiszem mind - már hitsorsosaink, voltak. A többi 14 áttérő b egyházban oszlott el. Itt kell megemlékeznem arról is, hogy születések alkalmával a szülök miként vélekednek a keresztség sakramentumáról. Az elmúlt évben 7 gyermek nem lett megkeresztelve, vagyis nem vétetett be ref. egyházunk kebelébe. Az előző 1905. évben ilyen csak 2 volt, most majdnem négyszer annyi. Bizony szomorú eset. Azokról a szülőkről nem mondhatjuk, hogy egyházunkhoz ragaszkodnának, kik gyermekeiket nem engedik megkereszteltetni. Kérem a lelkész urakat, hogy minden módon hassanak oda az ilyen közönyös szülőknél, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő, mert a rosz példa vonz és ha kellő gondot nem fordítunk a cura pásztoralisra, az ilyenek száma szaporodni fog. Elszomorító az is, hogy a mult évben 10 házasság köttetett, a melyekre a felek nem kérték ki a vallás áldását. Nem is gondolná az ember, hogy a legnemesebb igyekezet, a legjobb akarat miként magyaráztatik félre helytelenül s miként válhat a legmagasztosabb célú intézkedés a beteges képzelödés és a gonosz indulat következtében károssá, veszedelmessé. Méltóztatnak tudni, hogy van egy szabályrendeletünk, melynek értelmében gondnok vagy presbyter nem lehet az, ki házassági szövetségére a vallás áldását, istennek kegyelmét és segedelmét ki nem kéri. Fordult elő eset, hogy az éretlen gondolkozásunk és gonosz indulatu egyének megszóllották és gúnyolták azokat, kik házassági szövetségüket a lelkész által megáldatták. K

e

vés szóból is ért az ember. Ez is mutatja, hogy mily sok oldalról van támadva ref. egyházunk, még saját hivei részéről is s ez a legkeserűbb. Az ide-