A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. augusztus

— 24 — Ismét jelentkezik a partszakadás folytatása, megvizsgáltam a helyszínén s csak gyors és gyökeres intézkedésekkel lehet elejét venni. Kérem áttenni ez ügyet a politikai hatósághoz. Visonta. A presbytérium jelentette, hogy a tanítói lak tarthatatlan állapotban van s azon kívánságát fejezte ki, hogy az esperes hivatalból küldjön ki egy építészt annak megvizsgálására. Kiküldöttem az egyhm. építészeti szakértő urat, a ki megvizsgálván, sürgős renoválás szükségét konstatálta, ezért felkéretett a tervrajz és költségvetés elkészítésére. Ezek után áttérek egyh. megyénk állapotának, valláserkölcsi életének s anyagi ügyeinek részletesebben való megismertetésére. I. Vallás-erkölcsi élet. Fájdalmasan esik, hogy erről a tárgyról olyan jelentést sem tehetek, mint a mult évben, pedig akkori jelentésem sem volt kedvező, mert a mint méltóztatnak rá emlékezni, jelentésem abban összpontosult, hogy a vallás-erkölcsi élet stagnál. Abban találtam akkor némi megnyugvást és vigasztalást, hogy általában véve visszaesés nem mutatkozott a mult évhez képest. Pedig már ez is baj, mivel a példabeszéd szerint >aki nem halad az marad.* Nekünk nem volna szabad semmiben elmaradni s ha már elöl menni, vezetni nem tudunk, legalább is lépést kellene tartani a korszellemmel. A prot. egyházra nézve bizony megalázó, ha magát bármelyik felekezet által túlszárnyalni engedi. Hogy más felekezetek tettek-e e téren és mily mérvű haladást, azt statisztikai adattokkal nem tudom kimutatni, de azon élénk mozgalmakból, a melyek a többi felekezetek benső életében észlelhetők, erős haladásra lehet következtetni. Oka ennek részben, vagy talán mondhatnám, nagy mértékben is az, hogy a magas kormány mindenütt, a hogy csak módja és alkalma van, lehetőleg támogatja a kath. felekezeteket nemcsak erkölcsi hanem anyagi erejével is ; irántunk pedig még a köteles jóindulatot is — a mint szomorúan látjuk — nagyon szűken tanúsítja. Igaz, hogy az anyagiakból kaptunk egy morzsát, de a mi illeti azon temérdek vallási sérelmeket, — melyek napról napra szaporodnak s melyek már évek óta ott feküsznek a magas kormány előtt, — e tekintetben semmi komolyabb intézkedést, semmi orvoslást nem látunk és nem tapasztalunk. Ez a tudat megbénítja minden munkánkat és legjobb igyekezetünket. Felsőbb egyházi hatóságaink minden lehetőt meg-