A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. március

— 10 ejtő helyzetbe sodorni, a melyekből minden körülmények között csak veszteséggel és mivel anyagi javaink, földi kincseink melyeket elveszíthetnénk — nincsenek, feltétlenül szellemi vereséggel, erkölcsi romlással szabadulhatunk, ha ugyan kimenekül- ^ hetünk igy is. Kérem a mélyen tisztelt kgyülésnek minden tagját egyházmegyénk minden hivő lelkét, hogy ebben a szent küzdelemben j ereje tehetsége szerint vegyen részt, igy segítvén építeni a hitnek templomát, s terjeszteni istennek országát e földön, melyre elhivattattunk. Ezek után áttérek azon lélekemelő ünnepélyekre, melyek a mult közgyűlés óta egyh.-megyénk kebelében lefolytak, s a melyekről való kegyeletes megemlékezés alkalmas arra, hogy kimagasló egyházi férfiaink iránti hála érzetünk, s azok szép példájának követésére készségünk és erős elhatározásaink ki nem oltható tüze ujabb és ujabb tápot nyerve lobogó lánggal égjen keblünkben. Mult év okt. 31-én, a refomátió emlékünnepén tartatott meg a fögimn. kebelében a „Könnendv ünnepély'. Megjelent főt. és mélt. püspök ur képviseletében főt. Németh István egyh. ker. egyh. főjegyző; az egyházmegye képviseletében az esperes; a pápai fögimn. névében Faragó János igazgató és két tanár; az egész ig. tanács élén Barakonyi Kristóf ig. tanácselnökkel; Hedrahelyröl a lelkész, a jegyző és a presbyterium képviselete. A boldogult nagy családjának sok tagja. A helybeli előkelőségek s a vidékről is számosan ugy, hogy a hatalmas tornacsarnok csak alig tudta befogadni a tisztelgöket és érdeklődőket. A szépen és alkalomszerüleg összeállított programmnak, mely a figyelmet és érdeklődést mindvégig lekötve tartotta kimagasló pontja volt dr. Vida Károly fögimn. igazgató urnák felolvasása, melyben a boldogoknak lankadatlan munkásságát, törhetlen akaraterejét, SZÍVÓS kitartását és ama nagy cél felé törekvését jellemezte, mely csurgói gimnáziumunknak főgimnáziummá emelésében csúcsosodott ki. A mely célt sok küzdelmek és erős akadályok legyőzése után szerencsésen el is érte. Egyházias érzületéből és a társadalmi életéből is rajzolt meg olyan J képeket, melyek mindvégig lebilincselték a diszes hallgatóságot és sokszor meleg könnyeket rezegtettek a szempillákon. Mikor lehűlt a lepel életnagyságú arcképéről, egy szem sem maradt 4 szárazon. Élethű arcképe a főgimnáziumban elhelyeztetett, nem azért, hogy csak lássuk és öt látva, alkotásaiban gyönyörködjünk,