A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 38 — Ezzel szemben van 514.675 K 77 f. bevétel, s azzal záródik a jelentés, hogy »sem töke, sem ujabb segélyekre a convent nem tud semmit irányozni, sói a már lekötött segélyekre is 5030 K 98 f. hiányt mutat.« Végül felhivatnak az egyházközségek, hogy hátralékaikat pontosan fizessék be. Bocsánatot kérek ezen kitérésért, hegy ezen térre tévedtem, de mikor rajzolnom kellett ugy a kaposvári, mint a keszthelyi megdöbbentő állapotokat, lehetetlen volt eltekintenem ezen adatoklól. Méltóztassanak megítélni tárgyilagosan, elfogulatlanul, vájjon lehetséges dolog-e az, hogy mikor a kaposvári egyház csak egy ezer, a keszthelyi fiók egyház csak 400 korona segélyt kér, az általam elmondott célokra, vallásoktatásra — akkor a convent azt mondja: tőkésítendő 69.638 korona azonban a legégetőbb szükségletekre nem jut semmi! Hiszen a vallásoktatás az alapja minden felekezetnek, s ha a gyermekek kellő vallásos oktatás nélkül növekednek fel, akkor azoknak az egyház soha hasznát ven ni nem tudja, s ezek közül lesznek azután a kitérők, mert vallásukat nem ismerik. Igy fogyunk, pusztulunk, veszünk, mint az oldott kéve, s milliókat halmozunk össze, pedig ez által magunkat megtarthatnánk. A keszthelyi egyház segélykérvénye is beérkezett, de egyúttal — mint jelezve lett — aggodalommal, félve tekint a jövő elé. Bizony ideje volna annak, hogy a közalap az emiitett és ehhez hasonló esetekben segélyezné egyházainkat. Nem akarjuk mi, hogy az a nagy gonddal félrerakott és őrzött tőkepénz megsemmisíttessék, elköltessék hanem hogy annak még kamatjai is elzárassanak, s égető szükségeink fedezetlenül maradjanak s a töke évről-évre százezrekkel gyarapittassék : ez lehetetlen állapot, amelynek egyszer vagy meg kell szűnni, vagy nyomorúságunkon segíteni kell. Én szavamat felemelem, a helyzetet teljes világításában feltárom, az érdeklődést felköltöm, zörgetek — nem az én hibám, ha szavaim pusztában kiáltozó szóként hangzanak el. Jól tudom, hogy külön-külön mindenki érzi a nagy nyomorúságot, melyben sinylödözünk, de egy ember semmi, testületi szellem, összetartás pedig nincs közöttünk. Ez az oka minden bajunknak. Egyházmegyénk hiába emeli fel szavát, ha a kerületen meg nem hallják. Tehát a panasz inkább a kerületet illetheti, mert az mégis magasabb testület s szavának a conventen is nagyobb nyomatéka van. Jó lenne talán külön is felkérni az egyházkerületet, hogy hasson