A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 8 — (2400 K-ig) és a korpótlék csak uj rendezés keretében karolható fel, melyeknek pénzügyi előfeltételei ez idő szerint hiányoznak. Megkívánja azt, hogy a két prot. egyház számjelzetten közölje azon összeget, amelyre az 1907 8. és 9. években különkülön igényt tart. A zsinat örömmel vette tudomásul e leiratot, mert abban az 1848. XX. t. c. rendelkezésének nagyobb mértekben való megvalósítását látta, a jóindulatot tapasztalta, a segély emelése kilátásba helyeztetett, az eddigi segélyek fenntartattak, s a dotációt első sorban — maga a miniszter az adóterhek csökkentésére biztosította. Két dolog okozott kedvetlenséget, lehangoltságot, egyik a mi a leiratban benne van, másik ami kimaradt abból. Benne van nevezetesen, hogy minden évről, a következő naptári év elején elszámolni kell okmányokkal a folyósított államsegélyről a mi sérti autonómiánkat Ha azonban, a mit reménylenünk kell, ez az elszámolás csak a mostani keretben marad, mert eddig is számolni kellett az államsegélyről, hogy t. i. az rendeltetési céljára fordíttatott, akkor ellene kifogás nem emelhető, de ha nagyobbméretü, sok fáradsággal és zaklatással járó elszámolás követeltetnék minden egyes összegről vagy tételről, az már igen kellemetlen, méltánytalan sőt igazságtalan lenne, mert azt, hogy valláserkölcsi társulat, egy ker. egyház más célra fordítaná a dotációt, mint a mire adatott, feltenni nem lehet, és ha ez mégis megtörténnék, akkor el is kell fogadni, mert egyedül az egyház tudja legjobban azt, hol és miként kell gyorsan segíteni a bajokon, s vajon nem szükségesebb-e az a segély másra, mint a mire adatott? A másik dolog, a mi a leiratból kimaradt az, hogy egy szóval sem emlékszik meg azokról a temérdek sérelmekről, melyek a memorandum első részében egyenként felsoroltattak és sem ezeknek, sem az ezután bekövetkezhető fájdalom — még több és súlyosabb sérelmeknek orvoslásáról nem intézkedik, s ezeknek megszüntetését nem igéri. De ebben megnyugodnunk, ezt elhallgatnunk nem szabad, már csak azért sem, mert az illendőség is megköveteli, hogy egy 4 millió lélekből álló testületnek kérelmére, felterjesztésére mindenkinek, annyival inkább a kormánynak — mert hiszen mi is e hazának polgárai vagyunk, s megköveteljük, hogy igazságtalann! ne üldöztessünk s békében élhessünk, a törvények oltalma alatt állhassunk bármit is válaszolni kell. -- Mert ugy tudjuk magunkat a jövőben mihez tar-