A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

Hogy minő megállapodások történtek, minő határozatok hozattak, e következőkben van szerencsém jelenteni: I. Az állami egyetemen szervezendő prot. theológiai fakultás kérdése ismét zátonyra jutott, és pedig — mint fájdalom sok más ügyekben — az egyet nem értés miatt. Az ügy ismét visszatétetett a conventhez, hogy 1 Térje figyelemmel s fejlessze tovább, hogy a kedvező viszonyok között netalán megérlelhető nagy kérdést, döntő határozatra kész formában juttassa majd a zsinat elé. Ez a határozat magában véve elfogadható volna, mert hiszen minden eszmének érni kell, fejlődni szükséges, mig megvalósul. Azonban ha az okokat tekintjük, hogy miért nem érett meg eddig, miért nem fejlődött ki teljesen, az már elszomorító. S ha ezen okok továbbra is megmaradnak, akkor nem is lehet reményünk, hogy ezen bő óhajtásunk valaha beteljesedjék, megvalósuljon. Pedig alighanem így lesz, mert azt mondja az indokolás, hogy az e tárgyban beérkezett kerületi vélemények leljesen szétágazók, az ellentmondások alig kibékithetök, — egyik egyházkerület véleményes javaslata az ág. ev. testvérekkel való közösséget is egészen mellőzi, pedig a kérdés felvetésekor lényeges feltételt képezett; egy másik egyházkerület ebben az egyetemes prot. egyházat általában és mélyen érdeklő nagy kérdésben nem is nyilatkozott. Ezért kellett ismét elodázni, ezért kellett a conventre bizni, mert azt csak nem lehet komoly okul hozni fel, a mi szintén indokul szolgál, hogy várni kell a felsőbb iskolai oktatásügynek országos törvény utján leendő s már a közelebbi időben várható rendezésére, mert az csak el nem hihető, hogy a prot. theologiai fakultás felállítása mellett, az oktatásügyet rendezni nem lehet; sőt épen ellenkezőleg van a dolog, mert ha ezt is bevárjuk s belőle kimaradunk, nehezebb lesz a felállítása, talán örökre el is marad. Másik indok még az, hogy az állam kormánnyal szemben kifejezett kívánságaink kielégítése felől teijes bizonytalanságban vagyunk. Ez igaz. De kérdés, hogy hát nem voltunk e ilyen bizonytalanságban más egyébb szükségleteink kielégítésére nézve is? És mégis megkaptuk, mert kértünk, zörgettünk és megadatott. Tehát végeredményében — a mint méltóztatik látni, mégis csak az a legfőbb és mondhatom egyedüli ok, hogy nem tudunk egyetérteni, sőt a mi fájó, még ebben a nagy kérdésben és égető ügyben sem tudnak a testvér prot. felekezetek egymáshoz közelíteni.